A ,,túlhallás" ha egy kisgyereknèl fennáll mit lehet vele tenni? Ha a fülèszeten megállapitják mit tud tenni az orvos?

Felkapott téma lett a „túlhallás”, itt az ideje, hogy tisztázzuk a félreértéseket, és kizárólag szakmai alapon, tudományos megalapozottsággal beszéljünk a kérdésről.

Ehhez egy nemzetközileg is elismert szaktekintély segítségét kértük. Professzor Dr. Dr.h.c. Hacki Tamás, a Regensburgi Orvostudományi Egyetem egyetemi tanára, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanára nyilatkozott az Acusticusnak.

Jó néhány évvel ezelőtt elterjedt a „túlhallás” fogalma Magyarországon. Hogyan került be ez a köztudatba?

Egy magyar orvoskolléga terjesztette el. Érdekes körülmények között, nem pontosan követhető mérési módszerekkel mért gyermekeknél az átlagos nulla decibelnél jobb csontvezetési értékeket. A diagnosztikából aztán levonta azt a következtetést, hogy ezek a gyermekek „túlhallásban” szenvednek. Az elméletre ráépült a speciális hallásmérés, amelyet néhány audiometriai cég felkarolt, továbbá egy tudományosan nem megalapozott, nem orvosi terápia, amely kihasználja a jóhiszemű, gyermekükért aggódó szülőket. Az üzleti kör itt be is zárult, a „diagnosztika” és a „terápia” pedig rohamtempóban elterjedt Magyarországon.

Érdekes, én úgy tudtam, a túlhallás az, mikor valaki olyan frekvenciát is meghall, amit normál hallással már nem hallasz. És ez rontja a beszédészlelést, mivel zajként jelentkezik.

Mivel minden emberi érzékelés szórást mutat, valakinek jobb, másnak rosszabb, ez logikus is. Hogy tényleg akadályozza-e a beszédértést, az már nem nyilvánvaló.

11es kérdező,

Mert nem minden gyerek reagál egyformán. És gondolom már észrevetted, hogy a saját gyereked is változik, ahogy nő. A hangos zajoktól való ijedtség TÖK NORMÁLIS. A túlhallás NEM EZ.

#10

[link]

#10, #17 voltam