Rosszabb a nyaralás gyerek(ek)kel, mint csak ketten a párotokkal?

Tapasztalt utazóként mondom, hogy nekünk nem rosszabb, sőt. Igen, másabb, de semmiképp sem rosszabb. Nyilván gyerek-függő is. Mi 6 hónapos korában voltunk először nyaralni, addig csak 1-1 napokra mentünk vele. Másfél évesen már külföldön voltunk vele, autóval és repülővel is. Ő ebbe nőtt bele, és szereti. Most 3 éves, de már ha szóba kerül az utazás, hozza a kis bőröndjét, és pakol bele. Ha hajnalban ébresztem, hogy indulás, 1 hangja sincs, nevetve kel fel, hogy végre utazunk. Imádja az élményeket, akármerre megyünk, én pedig hálás vagyok, hogy meg tudom neki mutatni a világot.

Egyébként tudnánk kire hagyni, imádja a nagyszülőket, de soha meg nem fordult a fejünkben, hogy ne vigyük magunkkal. 1-1 napra elmegyünk a férjemmel "randizni", de a nyaralás akkor teljes, ha a kisfiunk is velünk van.

Kell a gyereknek is a kiruccanás, de nézzük a gyerek szemszögéből:

6 év alatti gyermeket hiába visz az ember, úgysem fog fel az egészből semmit, tehát mindegy, ha a szülők elviszik Görögbe vagy a játszótérre és innentől kezdve jobb a szülőnek nélküle menni, kilazulnia, nem kell folyton a gyerekre figyelnie.

6 év felett már érti mi van körülötte, csak mondjuk nem minden kirándulás alkalmas neki. A gyerek játszana, szaladgálna, ezért ilyen programok alkalmasak neki, strandolás, sok attrakció, könnyebb túrák és nem zsúfolt napirend. Innentől kezdve, ha nem ilyen jellegű a kirándulás, akkor nem kell vinni a gyereket, mert neki se jó, ha folyton nyűgös, a szülőknek sem.

10 év felett már gond nélkül mehetne mindenfele, csak a szülőknek tisztában kell lennie azzal, hogy azért egy kamasznak is vannak határai, nem kell múzeumról múzeumra vinni semmi szórakozással, nem kell a lábukat lejáratni 25 kmes túrákon, nem kell hajnaltól éjszakáig meneteltetni őket, ha a szülőnek ilyen igényei vannak, jobb, ha nem viszik.