Hogyan merjek újra sétálni a gyerekekkel?

Hát pedig ki kell menni, vedd ezt bátorításbak így ismeretlenül. Az a gond, ha most bezárkózól az nem a jó irány.

Amit addig tehetsz próbálj a fiaddal anya-időt csinálni. Most egzisztenciális vàlsàgot él éppen át, mert megszületett a pici. Az utcán is azért "rossz" mert akkor a figyelmed csak rà irányul. Hétvégén ha a párod otthon van kérd meg vigyàzzon a picire és te addig menj a naggyal vmerre közértbe stb. közben sétáltok csak ketten. Vajon akkor is csinálná? Persze közben kösd magadhoz ne legyen baj. De talán ha anya időt kap és ezt az utcán gyakorlod vele, hàtha később mikor a picivel együtt mentek nem csinálja.

Illetve menjetek négyesben is sétálni ugyanígy. Ha az apja jelen van meri ezt csinálni?

Én is a következményre szavazok. Ha akár csak megpróbálja kirántani a kezét a te kezedből, akkor irány haza vagy állítsd a sarokba.

Amúgy tudom gyerekbántalmazás, és szerintem nagyon kevés olyan eset van, ami indokolná, de ha nem megy másképp, akkor pofozd fel legközelebb, ha kiszalad az útra. Lehet, hogy egy életre lelki traumája lesz miatta, de legalább nem ütik el jövő héten.

ha még akkora hogy befér egy babakocsiba, vegyetek egy olyan kétgyerekes modellt (vagy kérjetek egyet kölcsön, két hétre fog kelleni), és abban a pillanatban hogy elengedi a kezed, zutty be a babakocsiba és indíts haza. majd ha apa hazaért és felügyeli őt otthon, bepótolod a játszóteret a kicsivel. következetesség és zéró tolerancia, kézelengedés akkor van, amikor arra tőlem engedélyt kapott. ha korábban, akkor be a kocsiba és ennyi volt mára a program, bármit ígértem is korábban.

rá se kell fognom igazán az unokahúgaim kezére, a négyéves is szépen tartja a kezét a kezemben, mert három próbálkozás után összerakja, hogy teljesen komolyan gondoltam, hogy ha kell, háromszor sem megyünk el a fagyizóba, hanem vissza fel a lakásba, de nem fog kézfogás nélkül sétálni az utcán.

Muszáj lesz kimennek velük. Kerüljétek el a forgalmas helyeket egyelőre, hogy kicsit te is megnyugodj.

Illetve vezess be valami következességet a kézfogasban. Jó amit fent is írtak.

Nálunk gyűlöli a kézfogást, így az vált be, hogy a jardán jöhet szépen egyedül mellettem. Ha nem sikerül neki megfogom a kezét minden tiltakozása ellenére és aznapra annyi volt. Az úthoz közeledve ha szólok, azonnal kézfogás, és a jardaszegélynél minden estben meg kell állni, nekem is és neki is. Addig nem megyek át vele amíg zöld nem lesz a lámpa, vagy körbe nem néz ő is.

Ezeket mindig betartom. Most 3 éves, és elég annyit mondanom hogy jardaszegély vagy autó, és máris nyújtja a kezét. Persze az ördög nem alszik, de kell valami szabály ami mindig úgy lesz ahogy mondod, soha nincs "csak egy kicsit, meg légyszi ne."

Atyaisten, mennyi idős?

Féltékeny, ez egyértelmű. De ilyenkor minden idődet akarja, szóval tölthetsz vele időt, de neki úgyis több kell. Büntetés lett volna nálunk, korához mérten. Egy ovis már megérti. Hagyd otthon vkivel vagy vásárolj akkor, amikor férj otthon van. Nálunk kevés szabály volt, de ami volt az kőbe volt vésve. Addig babakocsi volt, míg nem fogadott szót. És igen, legyen póráz. Ha nincs más megoldás. Vagy más anyukával nem tudsz menni?