Az úgy működhet, hogy a kisgyermek az édesanyjától megkap minden szeretetet, törődést, testkontaktust, ki van elégítve minden lelki igénye, de a "többi" másokra van bízva?

Ő is egy ember, az ember pedig társas lény. Neked is kellene, hogy legyen igényed rá, hogy beszelgessetek és neki is van rá igénye. Ugyanaz mintha azt mondanad a férjem minden igényét kielégítem, csak éppen nem szólok hozzá soha, akkor nem elegited ki minden igényét.

Nyugodj meg, sokáig én is ezt éreztem. Hogy tőlem megkapja az alap dolgokat, de "fejleszteni" már nincs erőm és időm. Erre mondta az édesanyám, hogy ne hibáztassam magam, nem csak a baba-mama torna és hasonlók fejlesztik, hanem az is, ha simogatom, beszélek hozzá, altatáskor énekelek, szóval csupa olyan dolog, amit az ember ösztönösen csinál és észre sem veszi. Egyébként nagy nálunk a nyüzsgés, sokan foglalkoznak vele, csak mindenki máshogy.

Ilyen idős korban nem állapítható meg a kötődés minősége, majd tinédzserkorban derül ki, amikor elkezd önállóan társas kapcsolatokat kiépíteni. Totál félreértett dolog a kötődés. Nem az anyához való kötődést jelenti. Nem lehetne utánanézni, mielőtt túlgondolsz egy fogalmat?

Az anyukák sem stresszelnek ilyesmin, mert annyira magával értetődő, hogy azon kívül, hogy az alap szükségleteit kielégíted, vágyol rá, hogy nyisd az értelmét, magyarázd neki mi miért van, okosítsd, szókincsét bővítsd, bohockodj vele, megnevettesd, éljetek át együtt élményeket stb., és ez még élvezettel is tölti el. Jó esetben.

Azért is nagyon félrevezető az anyához kötődést érteni alatta, mert az érzelmileg elhanyagolt babák kisgyerekként nagyon ragaszkodnak az anyjukhoz, nem merik elengedni, nem mernek tőle eltávolodni, félnek mindentől. Ők próbálják megkapni, amit nem sikerült babaként és ez a becsípődés (az anya szeretetének, figyelmének éhezése) életük végéig megmaradhat. Ezzel szemben akikre reagált az édesanyjuk, ők nagyon korán magabiztosak, önállósodnak, bátran teremtenek kapcsolatot idegenekkel és ez úgy tűnhet kívülről, hogy nem kötődnek az anyjukhoz, pedig ez jelenti a jó kötődést, az előbbi meg a sérültet.

Az utolsó tökéletesen összefoglalta a lényeget.