Én rontottam el valamit? Nálatok is ilyen volt a kicsi ennyi idősen?
A kislányom nemsokára 16 hónapos lesz, és itthon szinte egyáltalán nincs el nélkülem. Ha csak egy gyors kávét csinálok, már furakszik a konyhaszekrény és kozem és kéri fel magát. Amibe tudom persze bevonom, pl kapszulas kavenal ő rakja a kapszulát a tartoba, mosogatobol adogatja a kanalakat, ilyesmik. De nincs az soha, hogy ő addig el lenne a jatekaival. Pedig odahoztam a konyhába a kis asztalát a szekevel, de kb 5 percig volt el, pedig beszéltem hozzá, oda is mentem, de így sem működött. Ha kimegyek a szobából, hiába van ott az apja, rohan utánam. Azt hittem, hogy szeparációs szorongás, de mar kb 1 éves kora óta tart. Vagy ez normális? Csak mert olvasom, hogy másnak a gyereke elvan ilyenkor fél órát is egyedül, az én kicsikém mindig a fenekemben van, szó szerint.
Viszont amikor anyosnal vagyunk, és el kell mennem, az sose zavarja, nincs semmi baja, amikor megerkezem akkor sem.
Nagyon anyás, az apjával nagyon max 10 percig van el, ha én nem vagyok ott.
Ne ertsetek félre, nem zavar, csak mondják, hogy a kislányok hogy odavannak az apukaert stb, de nála ezt egyelőre nem látom. Persze majd később gondolom változik.
Ebben a korban mennyire normális ,hogy ennyire ragaszkodó? Nincs igazán kitől ezeket megkérdezném, azért fordulok hozzátok.
válasza:De igen, szeparációs szorongás.
Eredetileg 6 hónapos kor és 1.5 évesen van, de a gyerekek ugye nem olvassák a nagykönyvet..
Nekem az elsőszülöttem egész pici kortól ilyen volt, nem igazán volt átmenet a 2 szepa között, gyakorlatilag se eleje se vége nem volt.
Normális.
A gyerekek folyton változnak, lesz idő mikor apa lesz az aktuális minden.
válasza: válasza:"Csak mert olvasom, hogy másnak a gyereke elvan ilyenkor fél órát is egyedül" Persze, neten mindenki azt ír amit akar, én nem lattam olyan másfél évest, aki fél órát játszik egyedül.
A legtöbb kislány a környezetemben apás, de ismerek olyat is aki egyáltalán nem.
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nekem 3 gyerekem van: Az egyik egy percet nem volt el nélkülem, a másik meg fél órákat is.
Egyrészt szuperül csinálod, hogy bevonod, amibe tudod. Az saját tapasztalat, hogy ahogy nagyobb lesz a kis matricád, azért jobban el lesz magában. Illetve te pedig szabhatsz neki korlátokat: Amikor anya kávézik, akkor ő neki el kell lenni, cserébe utána játszotok együtt, olvasol neki. Ha következetes vagy ebben, akkor sikerülni fog.
Mindig, amikor el van kicsit, ez legyen 5 perc, utána dicsérd meg: Nagyon büszke vagyok rád, hogy ilyen jól eljátszottál egyedül! Ebből ő megérzi, hogy jó dolog, ha erőt vesz magán és egyedül is eljátszik, mert anya büszke rá.
Mivel írod, hogy anyósodnál simán elmarad, ez azt jelenti, hogy jó a kapcsolatotok és megbízik benned! Biztonságban érzi magát és tudja, hogy vissza fogsz hozzá menni!
Az apukás dolgora: nekem szintén az első gyerekem volt ilyen, akkor azt is olvastam, hogy ez sokszor egyfajta büntetés apa felé, mert ő nincs vele egész nap, pedig nagyon szeretné.
Mi azt csináltuk a férjemmel, hogy ilyenkor együtt játszottunk, ő megmondta neki, hogy rosszul esik neki, hogy nem akar vele játszani, és türemesek voltunk. Aztán elmúlt ez a korszak.
Sok sikert a gyermekeddel!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat.
Közben csúcsosodni látszik a dolog, egy lépést sem tesz nélkülem, folyamatosan figyeli ,hogy megyek e én is. Illetve játék közben végig az olemben ül, annyira áll fel, és hagy ott, hogy hozza a következő könyvet, amit nézzünk meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!