Testvérféltékenység? Hogyan tovább?

Én is hét voltam, mikor megszületett a velünk együtt élő unokatestvérem. Emlékszem, hogy rettentő féltékeny voltam, mikor anyukám kezében volt, pedig nem is az ő babája volt, ezt azért felfogtam, mégis nagyon zavart.

Anyu sokat magyarázta nekem, hogy nem azért van a baba mindig ölben, mert jobban szeretik, hanem mert ő nem tud egyedül semmit csinálni. Sok idő kellett, és több gyerekes anyaként is azt mondom, hogy változást nem lehet ilyen esetben rövid idő alatt elérni. Meg kell szoknia a kistesóját, és az jópár hónap.

Hiaba a felkeszules a kistesora, konyv, beszelgetes, egyutt vasarlas stb, egyszeruen nyilvan a gyakorlat teljesen mas, mint az elmelet. Mas elkepzelni, hogy milyen lesz, meg atelni.

Ido kell neki. Nyilvan a hatarokat meg kell huzni, tehat olyan nincs, hogy kiveszi masok vagy a te kezedbol a gyereket, ha hisztizik, hisztizik, de majd megerti.

Turelemmel es szeretettel kell neki elmagyarazni napi ezerszer, hogy a teso egy kisbaba, nyilvan tobbet van kezben, mert etetni kell, bufiztetni kell, pelenkazni kell, de amikor o is ekkora volt, vele is ezt csinaltad, ez nem azt jelenti, hogy a tesot jobban szereted es stb stb.

Esetleg estenkent olvass neki tesos temaban konyveket, illetve legyen kulon anya-lanya program. Ami persze egy most szuletett csecsemovel nehez, de amint lesz ra idod/energiad, akar csak egy oracskara is menjetek el a 7 evessel valahova kettesben.

"sokszor torka szakadtabol üvölt, duzzog, ha rendesen raszolok akkor is elvonul duzzogni. Ha jön valaki aki felveszi a babát O rögtön el akarja venni tőle."

Bocs, hogy ezt írom, de szerintem egy 7 évestől elvárható, hogy ne viselkedjen így. A 2 évesek szoktak így viselkedni mikor testvérük születik.

4: az embernek 22-23 éves koráig fejlődik az érzelmeket szabályozó központja. Nem egy 7 évestől még nem várható el, hogy szabályozza azokat, max elfojtani tudná, de az még károsabb.

1 hét alatt ne várj csodát. Még csak most esik le neki, még csak most éli meg, hogy mit is jelent a tesó jelenléte a mundenapokban.

Ami segít: ha bevonod, ha dedikáltak van rászánva idő (nemcsak amikor a kicsi alszik). Hol az apjuk? Hazajön, viszi a kicsit, te meg rászánsz félórát a nagyra. Megmondva, hogy ez most csak az ő ideje, bármi történik is, és bármit csinálhattok együtt amit ő kér (es nem veszélyes).

Ezen kívül ismerd el és nevezd meg az érzéseit. “Elhiszem, hogy most nagyon nehéz neked. Itt van kisbaba, aki mindig sír, sokat kell vele foglalkozni, elveszi anyukádat. Ez biztos nagyon frusztráló. Az a baj, hogy ő még nem képes ellátni magát, ezért mi -és még legtöbbször én -segítünk neki. Mindennap csinálunk anya-gyerek időt, ami csak a tiéd lesz. Neked van ötleted mit csinálhatnánk még, hogy jobban érezd magad?”

Amikor dühöng , akkor igazából kapcsolódni akar. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy még jól le is cseszed emiatt. Az csak a problémát fogja mélyíteni, konzerválni.