Mi a következő lépés, ha a következetességgel sem megyünk semmire?

Jók az eredményei (szinte 0 ráfordítással, ezért sem érti hogy miért kell pl dolgozat előtt készülni, pedig mostmár rendes tanulós tantárgyai is vannak), vannak barátai, a tanárait is szereti (1 kivétellel, őt még én sem szerettem 20+ éve mikor az én tanárom volt), itthon szerintem túl nagy szabadságot kap a szórakozásban, de még így is olyan, mintha a világ összes stressze benne lenne, amit rajtunk próbál kiadni.. Borzasztóan aggódós típus.

Kíváncsi vagyok a mai nap hogy alakul, sokkal korábban keltünk, így ma nem késett el az iskolából (konkrétan 140 méterre van tőlünk).

Ma szeretne festeni iskola után, mondtam, hogy én előkészítem a terepet, hazajön, átöltözik (ami miatt szintén minden nap megy a balhé) és ha kész a házi festhet, szóval rajta múlik minden. (nem lehet megelőlegezni semmit, pl hogy először fest aztán házi, mert mivel már megkapta amit akart rohadtul nem lenne hajlandó és megint balhé lenne (mindig mindennel ez van). Ha nincs kész a házi kis 1est kapnak, 3db 1 nagy, állítása szerint sokszor nem jelöli be mindegyiket, így kimarad, de eddig mindig megúszta, nem kérte a tanár tőle, így nem érzi gondnak ha nincs kész)

Próbálkoztunk a sporttal, de ha menni kellett volt, hogy az volt a baj, ha nem akkor az, hogy miért maradt el (ő szeretett volna járni alapból).

Nem a visszaszokással van a baj, mert mindig is ilyen volt, oviban is.

"Nem hiszem, hogy ha eddig rendszeresen mosott fogat, hajat, fürdött, akkor ez most így egyszeribe megszűnne." Eddig sem magától csinálta, hanem mert muszáj volt, szóval ez minden nap balhé forrása amióta tudatára ébredt. Pl a full kócos hajra azt mondja, hogy senkit nem érdekel, a szagokról meg néha ő szól meg nekem másokat, pl hogy XY-nak is büdös szokott lenni a szája! - ezzel arra célozva, hogy akkor neki miért ne lehetne 🤦‍♀️

Volt már fogászati gondja, de azután sem érdekli a dolog.

Egyszerűen már ennyi év után belefáradtunk az egészbe, már az apja, nagyszülei is előbb "robbannak", az ő türelmük is elfogyott. Házi írás téren már picit jobb a helyzet (pl nem jutunk el odáig, hogy este csinálja ordítás közepette, mert mi idióták bizalmat szavaztunk neki ő meg jól átbszott minket és elhúzta az időt) és az is jót tett, hogy mostanában néha videotelefonál a barátnőivel és tudja, hogy na most XY házit ír, vacsorázik, megy aludni stb

Ösztönzően hatott rá, hogy a másik ezeket csinálja, akkor ő is és akkor utána tudnak beszélni, de ezek is csak akkor hatnak :S

Gyurmázás, festés pl, szeretne, odaadom neki a lelkére kötve, hogy de palolja el ha végzett és takarítson össze maga után, különben máskor nem adom oda, ilyenkor megy a perszézés, aztán max a gyurma nagy részét elrakja. Mondtam, hogy ami a földön marad azt kidobom és meg is teszem, nem érdekli. Ált. hónapokig nem kapja meg ezeket büntetésből, de aztán ugyanez lesz. Bolt is, csak akkor viszem ha nagyon muszáj, 1 dolgot választhat, erre amint beérünk elkezd balhézni, hogy de neki ez is kell, az is kell! 1 dolgot engedek továbbra is, elkezd hangoskodni a boltban is, háborog, flegmázik... Pedig megbeszéltük az elején. Folyton azzal jön, hogy bezzeg a barátnői egyedül mehetnek boltba... (persze, csak az ő barátnői 1. megbízhatóbbak, 2. van aki sok év után érkezett 3. gyerek és túl lazák vele) Mindenáron háziállatot szeretne, mondtuk, hogy csak akkor lehet, ha ő foglalkozik vele és jól viselkedik. Erre? Meddig kell jól viselkedni? Ha 2 hétig kapok? Hát persze, hogy nem! Foglalkozni sem akar vele igazán, azzal jön mindig, hogy bezzeg nekem lehetett állatom amikor gyerek voltam, ilyenkor elmondom, hogy igen, az én szüleim buták voltak és mindent megvettek aztán nem foglalkoztam velük. Válasz? És? - szóval ő sem akarná megerőltetni magát.

Mi is gondoltunk már rá, hogy lehetséges-e hogy valami nincs teljesen rendben csak nem szűrték ki, mert pl nem csak házi írás közben de ha leülünk tásrasozni vagy kártyázni sem marad egy percre sem nyugton, folyamatosan morocog, jár valamije, nekünk már kicsit furcsa szinten.

Ha valami kiderülne legalább magyarázható lenne, hogy az évek alatt hogyhogy nem sikerült még megszokni, felfogni, beletörődni vagy nem is tudom mi ez- az élet menetébe, megvan mikor mit csinálunk, de annyira ellene van mindennek, úgy viselkedik napi szinten, mintha éppen egy vadi új kultúrába csöppent volna ahol minden ismeretlen és azt sem tudja hol van, olyan, mint az 50 első randi c. filmben a csaj komolyan...

Nem tudom, lehet pont velünk van a baj, lehet alkalmatlanok vagyunk erre az egészre és mi csesszük el őt