A mai 3-4 éves gyerekek TÖBBSÉGE nem igen tud beszélni. Miért?

Én is szívem lelkem kitettem, 3,5 évesen kezdett beszélni.

Egyébként fogalmam sincs hol élsz, engem már 1,5 éves kora óta nyaggattak, védőnő, bölcsisek, hogy "anyuka, a gyerekek 2 éves korukra már mind rendesen tudnak beszélni rövid mondatokban minimum, a magáé pedig szinte semmit sem beszél, csak pár szót és halandzsázik" Egyébként tök igazuk volt, bölcsiben 2 éves kissrác összetett mondatokban ecsetelte, hogy kawasaki motort szeretne venni, mert hogy az mennyi minden tud, és felsorolt motortulajdonságokat. IQtól független amúgy, de akkor is, teljesen kétségbe estem, az enyém meg mutogatott, halandzsázott és vau-vaura volt képes(bár mérföldekkel jobban rajzolt, mint a kissrác)..

Szóval szerintem a mai gyerekek bölcsiben is mind tudnak beszélni, egy két kivétel van.

A mai óvónők többsége tudja, hogy a címben a "nemigen"-t egybe kellett volna írni.

Úgy vagy te 20 éve óvónő, ahogyan én váci püspök.

A TÖBBSÉGRŐL nem tudok nyilatkozni. A miénk idegrendszeri éretlenség miatt. Pár hónapos volt, mikor éreztem, hogy valami nem oké. Nem nevetgélt, nem gügyögött. A "szakemberek" megoldották egy legyintéssel, meg hogy lassabb. Most 5,5 éves, két-három szavas mondatokban beszél, de nehéz érteni. Kb 5 éve hordjuk fejlesztésekre. Minden este TSMT torna. Tévénk nincs. Esténként mesét olvasunk. Szerintem olyan millió felett jár, amit a fejlesztésre költöttünk. Az időt, energiát nem számoljuk.

Ennek ellenére vesszőfutás az ovi: a hozzád hasonló óvónők mindig "sejtik", hogy erősen elhanyagolt a gyerek, és széles mosollyal szokták "csak javaslat, anyuka" tanácsolni, hogy olvashatnánk neki estimesét, meg legyen kevesebb a tévé. Múltkor volt egy időszaka, mikor ugyanazt a ruhát akarta hordani. Két hétig vadásztam csoportokban, mire megtaláltam ugyanazt a pepcos nadrágot meg pulcsit több példányban. Erre az óvónénik rámuszították a családgondozót, hogy a gyerek koszos, elhanyagolt, és ugyanabban jár hetekig. Be kellett vinni az oviba megmutatni, bebizonyítqni, hogy van belőle több, és tiszta, mosott és vasalt ruhát hord a gyerekem. Azóta persze ő se akarja szegényke felvenni a kedvencét. Otthon abban alszik, de oviba újra vehettem pár nadrágot és pólót. De most attól fél, hogy ha kétszer felveszi ugyanazt, akkor veszekedni fog az óvonéni.

El tudod te azt képzelni, hogy mi küzdelem, mire egy enyhe fogyatékos gyerekkel sikerül elérni, hogy felzárkózzon a többiekhez? Nem elég ez a teher, de már a második ovival megy a küzdés.

Kedvencem: Hát mit csináltunk ezzel a gyerekkel, hogy ilyen lett?

Sajnos én nagyon is elhiszem, hogy pedagógus írta ki a kérdést.

Pár hónapja járok egy önsegcsoportba, ahol sni-s gyerekek szülei vannak. Gyakorlatilag mindenki arra panaszkodik, hogy oviban és suliban mindent elintéznek azzal, hogy xar anya vagy és mobillal a kezében nő fel a gyerek.

Közben meg ott a rengeteg neurotipikus gyerek, aki YouTube videókra táncol, kívülről fújja az angol mondókákat, és annyira szeretném, ha az enyém is olyan lenne.

Utolsónak minden szavával egyet értek, bár szerencsére mi nem kaptunk ilyen elhanyagolt jelzőt soha, pedig a gyerek többször volt ugyanabban a ruhában, de látszott, hogy pl nem a pepcoból van, haja mindig szépen fésült, a gyerek tiszta, cipője tiszta. De való igaz, hogy láttam olyat, hogy két bölcsis nő nézte a gyerek szájában az aftát, és mondták, hogy biztosan nem mossák a fogát.

És igen, annyi gyerek van, aki fújja a gyerekdalokat youtuberól, játékokat játszik(akár lövöldözőset 3 évesen), mellette folyékonyan beszél, és még jól is viselkedik.

Én anyukától kaptam meg, hogy "aki verekszik biztos nem ép értelmű" és hogy "biztosan otthon is ezt látja". Francokat. Tudatlanság a köbön. Főleg mivel én ezt láttam otthon, és sosem verekedtem, sőt. Félénk voltam, pont azért, mert tudtam, milyen rossz, ha odacsapnak/rámcsapnak a szüleim, azt el kell kerülni. Mondjuk tesóm meg pont verekedős volt, pedig ő is ugyanúgy kapott. Mikor verekedett talán még többet is utána. Szóval teljesen szülőfüggetlen a gyerek habitusa, viselkedése, képességei. Csak szélsőséges elhanyagoltságnál látszhatna valami, de ebben az intézményközpontú világban esély sincs elhanyagolt gyereknek lenni, ott a bölcsi, ovi, suli, naponta sok órában.