Aki nem engedi a gyereket (ovis korú) tvét nézni,telefonozni és pl beteg otthon van ,panelban lakik, az hogyan kötile a gyereket rosszabb, hidegebb időben ?

Meg lehet oldani, de csak annál a gyereknél, aki egyébként sincs rákattanva a képernyőnézésre.

A kislányom a babáival szokott játszani, a kisfiam a kisautóival, repülőivel, mozdonyaival.

Esetleg építenek valamit maguknak duplóból/legóból, fa építőkockákból. Vannak plüsseik, vannak játék emberkéik, kisvonatjuk, és még ezerféle játékuk. De gondolom, a képernyőnézős gyerekeknél sem csak a csupasz 4 fal van otthon a tévén, számítógépen, okostelefonon kívül.

Szóval amelyik gyereknek van fantáziája, az tud játszani. És annak van fantáziája, amelyikből nem ölték ki a képernyőnézéssel.

Számomra ebben (és sok másban is) Vekerdy Tamás az iránymutató, aki szakszerűen leírja, miért nem jó a képernyőnézés a gyereknek.

És nagyon igaza van annak is, aki írta, hogy nem azért vagy táppénzen a beteg gyerekkel, hogy a házimunkát elvégezd, hanem, hogy a gyerekeddel foglalkozz.

Irto káros a szemre és agyra is, es függőséget okoz valoban.

(A gyerekek amugy feltalálják saját magukat tv stb nélkül is!)

Azt már rég megcáfolták h autizmust okoz a tv...

De az igaz h függőséget okoz.

Pont ugyanúgy, ahogy ovi előtt lekötöttem őket. Olvasás, közös játék, közös "házimunka", utóbbi minimumra szorítva. Ha ketten egyszerre betegek, akkor egymást is lekötik valameddig. Ha csak az egyik beteg, akkor "több meló", de nem teher. Örülök ha együtt lehetünk (nyilván annak nem ha betegek). Amióta dolgozok, alig vagyunk együtt. Egyik se tévézik, telefonozik vagy tabletezik. A nagyobb (7 éves, elsős) is csak elvétve néz bármit, kütyüzni pedig soha nem szokott. A kicsi 3,5, neki 0 képernyőidő "jár".

Miért? Mert a nagyobb megkésett fejlődésű volt, ezért tudatosan figyeltünk rá, hogy ne nézze. 2 éves koráig semmit nem mutattunk neki, utána pedig úgy találtuk, hogy ront az állapotán, ezért inkább nem kapcsoltunk egyáltalán. Ezt úgy megszokta, hogy amikor már "kérhette volna", se kérte, hogy kapcsoljunk. Pár havonta egyszer egyszer szokott csak nézni valamit.

A kicsi meg ebbe nőtt bele. Neki se hiányzik a mesézés, mert nem szokott hozzá. Neki nincs semmilyen lemaradása, problémája, valószínűleg nem ártana neki, de minek, ha megy anélkül is?

Rendkívül okos, fejlett gyerek, imádja a könyveket, hosszabban képes figyelni, mint a nagytestvére, kár lenne elrontani.