Nagyon félős gyerekek anyukái, mi a megoldás?
Két éves a lányom, nagyon félős. Itthon kis ugribugri bohóc, rohan egész nap, beszél, ugrál, igazi örökmozgó. A felnőttektől fél, de ez még nem annyira zavarna, de sajnos a gyerekekkel sem jobb a helyzet. Nagy tömegben nincs baj, gyalogol a végtelenségig, de ha mondjuk csak egy ember jön az utcán már a nyakamba ugrik ijedtében. Egy idő után a gyerekeket elfogadja, játszik velük,kommunikák is velük, de ha túl közel mennek hozzá, hozzáérnek, megölelik akkor már visítás van. Ilyenkor persze a másik gyerek is elkezd sírni mert nem tudja mi rosszat csinált. Ha rokongyerekek vannak itt több napig akkor sem engedi, hogy hozzáérjenek.
Játszótér nincs a faluban, napi szinten nem nagyon tudunk ggyerekkel találkozni, mert akik itt a közelben vannak hát hogy mondjam...más kategóra...(nem szeretném ha már most káromkodna vagy elkapna valamit...). Rokon gyerekekkel két-három hetente tud találkozni, játszótérre hetente egyszer tudunk menni ha a szüleimnél vagyunk.
Volt valaki hasonló helyzetben? Megoldódott? Mi lesz így az oviban? És ha megszületik a tesója három hónap múlva még rosszabb lesz a helyzet vajon?
válasza:A lányaim ikrek,emiatt eleve kevésbé nyitottak kifelé,ráadásul sajnos sokan amint meglátták az ikerkocsit visítozva ugrottak rájuk,h jaj de aranyosak.Úgyh igen rövid idő alatt ha valaki hozzájuk szólt,már elbújtak,pofákat vágtak,és véletlenül sem válaszoltak.:))
Nem igazán szeretik az idegen gyerekeket sem,gyanakodva nézik őket,és nem szeretik,ha ölelgetik,puszilgatják őket más gyerekek.
De érdekes módon amikor oviba kerültek,ott azonnal feloldódtak-bár igaz,h az egyik bátyjukkal egy csoportba járnak,és előtte évekig mentünk minden nap a fiúkért,tehát valamennyire ismerős volt már a környezet-,alig játszanak egymással,saját barátaik vannak,és nagyon jól érzik magukat.
Más helyen továbbra sem állnak szóba senkivel.:)
válasza:Nekem 19 hónapos a fiam, és szintén nagyon félénk, pedig naponta leviszem a játszótérre, van, hogy kétszer is egy nap.
Ha van gyerekprogram, pl. koncert, oda is mindig elvisszük, szóval igazán nincs elszeparálva, mégis ilyen. Lehet, hogy a Te gyerekednek is ilyen az alaptermészete, és teljesen mindegy, hogy mennyit találkozik más gyerekekkel.
Hogy később milyen lesz, azt senki nem tudja megmondani: van aki az oviban kinyílik, míg mások megtartják ezt a visszahúzódó karaktert.
válasza:Minden embernek (így a gyerekeknek is) meg van az a bizonyos intim szférája. Ami van akinél nagyobb van akinél kisebb. Az én lányom is visít sőt el is löki azt a gyereket aki meg akarja ölelni szó nélkül. Én is kimondottan utálom ha valaki túl közel van hozzám (persze nem a páromra és a gyerekeimre gondolok) Kérd meg a gyerekeket akikkel találkoztok hogy ne ölelgessék mert nem szereti.
Ha az utcán megijed valakitől akkor ne kapd fel azonnal, hanem guggolj le hozzá és mond el neki hogy nem bánt nem kell félni tőle. Ha a helyzet engedi akkor menjetek együtt közelebb ahhoz amitől megijedt, de ne erőltesd. Tegnap a lányom (2,5 éves) visítva, ordítva rohant át a parkon keresztül ahol éppen játszottunk. Azt sem tudtam mi baja lett. Mire megnyugtattam és megkérdeztem mitől ijedt meg ő közölte szipogva a könnyeit törölgetve, hogy egy lepkétől. Hát mondhatom hogy elmosolyodtam. Meg is kérdeztem hogy elbírt- e vele a lepke és ő csak bólogatott ezerrel.
Az én lányom azért szokott szaladni, hogy jajj légy.:-)
Nem veszem már fel az utcán, csakhát nehéz haladni ha ezerrel csimpaszkodik valaki miatt. Pláne ha az még ezerrel próbál neki magyarázni, hogy tőle nem kell félni. Ilyenkor mondom, hogy anya itt van, nem kell félni, fogom a kezed. A nyakamba ugrást arra értettem, hogy szembefordul velem és mászna rám.
Sajnos az ismerős gyerekek 1-2 év közöttiek, nem igazán értik, ha azt mondom ne nyúlj hozzá. Meg furán is nézne ki ha ezzel indítanék.
És valóban, én sem szeretem ha "taperolnak", pedig alapvetően bújós vagyok.
válasza:"akik itt a közelben vannak hát hogy mondjam...más kategória...(nem szeretném ha már most káromkodna vagy elkapna valamit...)"
Itt rontottad el.
1. nem fogsz tökéletes,minden betegségre leoltott, "játszótársat" találni.Abból kell kihozni a közösségbe szoktatást amiből lehet.
2. nem fog csúnyán beszélni,mert át tudod adni az értékrendedet,csak bízz magadban.
Nem jó így neki sem,neked sem....Ne mond hogy de igen,mert különben nem tettél volna fel kérdést.
Persze,hogy nem jó nekem így..akkor nem tettem volna fel a kérdést...:-))
És nem attól félek, hogy a gyerekem náthás lesz vagy esetleg bárányhimlős, hanem mondjuk tetves vagy egyéb kosszal terjedő betegséget kap el. Hidd el, te sem engednéd a gyerekedet kozéjük...Lányom túrhat a sárban, akkor sem kapok frászt ha a földre ül, kavicsot szed, kutyákkal hempereg. De a társaságát szeretném megválogatni, ami annyit jelent, hogy minden nap mosakodó, nem elhanyagolt és viszonylag elfogadható értékrendá családból származó gyerekekkel legyen. Elzárni nincs előlük, anyósomnak boltja van, idejárnak a gyerekek is, én is szóba állok velük, de nem szeretném ha ezt tartaná normálisnak. De lehet, hogy én látom nagyon rosszul..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!