Éreztétek már magatokat rosszul amiatt, hogy nem tudtok annyi mindent megadni a gyereknek, mint mások?

Az én elveim azt diktálják, hogy a játszóvár hiánya nem gáz, és a közös programokat is lehet ám költséghatékonyan szervezni, csak sok kreativitást igényel. Az viszont aggasztana, ha nem tudok félretenni a gyereknek.

De hangsúlyozom: ez az én kis világomban van így. Mert azt már megtanultam, hogy az életben mindenkinek más forgatókönyv működik.

Nyugodj meg, én konkrétan gyereket sem tudok/merek vállalni a mostani világban vagy világomban...nekem túl rizikós. Egyébként a gyerek nem az anyagi javára fog feltétlenül emlékezni nagy korában szerintem csak.

29f

Hát ez nehéz kérdés. Alapvetően nem érzem rosszul magamat: egy gyereket vállaltunk, aki a lehetőségeinkhez képest mindent megkap. Már gimnazista, saját szobája van, sportolni jár, a barátaival túrázik, korábban és most is kihasználjuk az olyan lehetőségeket, mint pl a Múzeumok éjszakája és egyéb programok, ahol kedvezményesen lehet élményeket gyűjteni. Nyilván nem kapott meg mindent élete során, amiért nyüglődött, de amit lehetett, megtettünk érte.

Azért viszont nagyon hálás vagyok, hogy van egy nővérem, aki gyermektelen, viszont nagyon szereti az unokaöccsét, és olyan programokat is lehetővé tesz neki, amit mi nem feltétlenül tudnánk. Itt olyasmire gondolok, hogy elvitte több alkalommal nyaralni, pl a Vörös tengerhez búvárkodni, amit mi nem engedhetnénk meg magunknak.

Tudom, ez nem létszükséglet. Nem is érzem rosszul magamat amiatt, hogy nem tőlünk kapta meg a gyerek, de nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy így alakult és része lehetett benne, a testvéremnek köszönhetően.