Tudnátok néhány bíztató szót mondani nekem?
Ez a mai nap nagyon sz*rul sikerült.
2 és fél éves lányom van, aki az elmúlt háromnegyed évben egy angyal volt. Délután és este leraktam az ágyba, elaludt magától. Mindent meg lehetett vele beszélni, gyönyörűen ette a gyümölcsöt, zöldséget, ebédet, mindent. Havonta ha egyszer húzott fel annyira hogy kiabáltam.
Ez most teljesen megváltozott. Elkezdett nem aludni délután, nekem már ez sok, mert szükségem van a napközbeni pihire nélküle, nagyon szeretek egyedül lenni és úgy tudok feltöltődni, és maga a gondolat, hogy mostantól nem lesz meg ez a pihi, már felidegesített. Egész nap egy idegroncs voltam, csak azon kattogtam hogy miért nem tudok egy kicsit egyedül lenni, plusz már alig eszik valamit... Most estére szépen alakult, vacsi, fürdés, leraktam az ágyba, már nem lehet otthagyni mert kijön, hát elkezdtem neki énekelni, mert az működni szokott, most csak álmos szemekkel 20 percig forgolódott... kijöttem, és utána kezdődött a fél óra veszekedés -visszaazágyba-denem-deigen- visszavittem kijött lesz*rtam leültem a kanapéra stbstb ezt mind úgy hogy hulla fáradt volt, de nem hajlandó elaludni. Végül akkorát üvöltöttem mint még soha (nem szoktam kiabálni vele, de egyszerűen annyira felment bennem a pumpa egész nap, hogy így jött ki rajtam) utána sírt 5 percig majd a nappaliban a földön elaludt a plédjébe csomagolva... (Próbáltam az ágyában nyugodtan elaltatni de nem volt hajlandó)
Szóóval, mind az egész nap, mind az este nagyon szarul sikerült, és most meg már nincs is kedvem azokhoz,amiket csinálni akartam, mert úgy aludt el hogy összevesztünk. Itt bőgök a kanapén, és félig azért, mert elképzelem, hogy minden nap ez lesz mostantól?
Tudnátok nekem valami tanácsot adni, hogy kezeljem ezt? (Kérlek ne rúgjatok belém mégjobban... Most elmegyek futni remélem kicsit megnyugszok, de ez már a lányomnak mindegy mert nem tudok tőle bocsánatot kérni, csak reggel)
19, azért ennyire nem kéne mérgelődni...
Először is, a lányom szeret a földön aludni. Van, hogy a szobájában is inkább ott alszik el.
Másodszor, komolyan úgy gondolod, hogy aki pihenni szeretne, annak ki van nyalva a popója? Kemény...
20, köszi a választ, nem tervezek többször ordítani vele, és mint írtam is, nem is szoktam, szóval nem igazán értem, hogy miért mindenki erre cuppant rá, hogy egyszer rákiáltottam.
26, ezt remélem nem nekem írtad, hogy nyűg... Komolyan, már pihenni sem lehet? Nagyon káros felfogás (főleg ezzel az anyukákat alázni), hogy ha valakinek gyereke születik, akkor teljes mértékben alá kell rendelnie magát és az anyának meg kell szünnie létezni... Jó lenne, ha nem ezt propagálná senki, nem csoda, hogy annyi depressziós anya van, ha ezt hallja mindenhol, hogy ha egy kicsit is kiakad, akkor egy szar, akinek alapból nem kellett volna gyereket vállalnia.
Egyébként sem tudja senki előre, hogy milyen érzés (nem, kutyával és cicával sem lehet rá gyakorolni, mert köze sincs egymáshoz a kettőnek)
Kérlek gondolkodj el, mielőtt ilyeneket írsz...
28, komolyan... Olvasd már el, egyszer kiabáltam vele!
Neked meg vagy nincs gyereked,vagy hazudsz, hogy soha életedben egyszer sem kiabáltál vele, nálad otthon mindig minden rendben van és teljesen nyugodtan fogadod az egész napos hisztit és ellenkezést.
Az ilyen embereknek nem kell ideírni, hiszen hazudnak.
(Egyébként már ébren van a lányom és hatalmas összebújás volt az előbb, és azt mondta nekem hogy 'én is szeretem anyát'. De biztos egy életre megutált, mert egyszer nem bírtam uralni az érzéseimet.)
Kérdező ha ennyire szabadulni akarsz a gyerekedtől minek kellett szülni? Vonulj el egy lakatlan szigetre.
Szegény kicsi lány, érzi hogy az anyjának csak teher:-(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!