Tudnátok néhány bíztató szót mondani nekem?
Ez a mai nap nagyon sz*rul sikerült.
2 és fél éves lányom van, aki az elmúlt háromnegyed évben egy angyal volt. Délután és este leraktam az ágyba, elaludt magától. Mindent meg lehetett vele beszélni, gyönyörűen ette a gyümölcsöt, zöldséget, ebédet, mindent. Havonta ha egyszer húzott fel annyira hogy kiabáltam.
Ez most teljesen megváltozott. Elkezdett nem aludni délután, nekem már ez sok, mert szükségem van a napközbeni pihire nélküle, nagyon szeretek egyedül lenni és úgy tudok feltöltődni, és maga a gondolat, hogy mostantól nem lesz meg ez a pihi, már felidegesített. Egész nap egy idegroncs voltam, csak azon kattogtam hogy miért nem tudok egy kicsit egyedül lenni, plusz már alig eszik valamit... Most estére szépen alakult, vacsi, fürdés, leraktam az ágyba, már nem lehet otthagyni mert kijön, hát elkezdtem neki énekelni, mert az működni szokott, most csak álmos szemekkel 20 percig forgolódott... kijöttem, és utána kezdődött a fél óra veszekedés -visszaazágyba-denem-deigen- visszavittem kijött lesz*rtam leültem a kanapéra stbstb ezt mind úgy hogy hulla fáradt volt, de nem hajlandó elaludni. Végül akkorát üvöltöttem mint még soha (nem szoktam kiabálni vele, de egyszerűen annyira felment bennem a pumpa egész nap, hogy így jött ki rajtam) utána sírt 5 percig majd a nappaliban a földön elaludt a plédjébe csomagolva... (Próbáltam az ágyában nyugodtan elaltatni de nem volt hajlandó)
Szóóval, mind az egész nap, mind az este nagyon szarul sikerült, és most meg már nincs is kedvem azokhoz,amiket csinálni akartam, mert úgy aludt el hogy összevesztünk. Itt bőgök a kanapén, és félig azért, mert elképzelem, hogy minden nap ez lesz mostantól?
Tudnátok nekem valami tanácsot adni, hogy kezeljem ezt? (Kérlek ne rúgjatok belém mégjobban... Most elmegyek futni remélem kicsit megnyugszok, de ez már a lányomnak mindegy mert nem tudok tőle bocsánatot kérni, csak reggel)
Hú, pedig ez még jó darabig így lesz! Erre nincs túl sok jó tanács, mert túl kell élni.
Meg esetleg annyi, hogy nincs, akire néha rá tudnád bízni pár órára?
Dackorszak. Sajnos segíteni nem tudsz ezen. Viszont meg kell tanulnod úgy pihenni mellette, hogy ébren van, ha elhagyja a déli alvást. Kialakíthatsz egy olyan csendes pihenőt, amikor ő mesézik, vagy valami olyannal molyol, amit csak akkor kap megy és akkor anya is pihen, ha megy, hogy foglalkozz vele, akkor elmondod, hogy most anya pihen egy órát, addig nem tud veled játszani.
Nekem nagyon korán elhagyták, igazából az volt a legrosszabb az első gyereknél, hogy amíg aludt, addig hoztam be a háztartásban a dokgokat, plusz főzés másnapra. Mostmár, hogy hárman vannak (6,4,2), egyik sem alszik, max néha a kicsi, sajnos csak az megy, hogy az én igényeimből kell leadnom, ami egyrészt a saját pihenésemre, másrészt a háztartásra is vonatkozik. Nálunk ahogy hazaérünk 1/4 1-kor az oviból pótebéd, indul egy mese, és kb másfél órát fekszenek/ülnek amíg lemegy. Addig én elolvasom a híreket, én is pihenek. Utána indul a délután,pakolni, egyebeket ilyenkor szoktam. Vasalni, hajtogatni csak hétvégén, vagy reggel, mielőtt kelnek. Persze jó lenne több, de ennyi jut.
Azért azt tedd hozzá hogy a napok óta tartó hőség mindenkit kicsinál-őt is, téged is!
Ha nem eszik egy nap akkor mi van, majd eszik holnap, ezen ne stresszelj feleslegesen.
És igen, az is lehet hogy nem fog már aludni napközben, de az is lehet ez csak egy átmeneti időszak.
Próbálj meg elsőkörben te lenyugodni, mert a te feszkódat bizony nagyon érzi a pici lány.
Legközelebb pedig nagy levegő, számolj háromig és menj ki a szobából és tombold ki magad, ne a kislánnyal ordítozz.
"Most elmegyek futni" - ezek után mire vársz? A fiam 3 éves és fél múlt, a lányom másfél. Mindkettő ADHD gyanús. Álmodom arról, hogy megyek le futni...
Szerencsés vagy.
Sajnálom, nem feltétlen tudok segíteni, de kitartást, sokan átérezzük. Borzalmas a hisztikorszak. Számomra a 4. trimeszter után ez a legrosszabb. Rettegek, hogy holnap vinnem kell bölcsibe, mert olyan hisztiket levág míg eljutunk oda, hogy leizzadok és megőszülök, és holnap fontos lenne, hogy a legjobb formában legyek a munkahelyen.
Sírd ki magad, és holnap ölelgesd és puszild meg nagyon.
Köszi a normális válaszokat!
Na jutottam pár dologra futás közben, amit az egyik válaszadó írt is:
valószínűleg amikor a délutáni alvása lenne, akkor lerakom valami értelmes mese elé, és próbálok pihenni, illetve napközben amikor érzem a feszkót, próbálok egy tánc-sessiont beiktatni, hátha... :D
Én is reménykedek, hogy csak a meleg miatt van ez, hogy nem tud aludni, meg enni, és ha jön egy kicsit jobb idő, akkor mindannyian jobban leszünk.
És a kiabálást nyilván kezelnem kell, csak nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire felhúzzon, hogy egyáltalán kiabálni kelljen... de megpróbálom ezt a feszültséget oldani egy kis tánccal, zenével, mesével...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!