Most akkor mit is kell tanítani az ovisnak? Mi a legjobb megoldás, ja piszkálják?

Nekem mindig azt mondták védjem meg magam.

Először szép szóval megkérni hogy ne piszkáljanak . De óvónőnek vagy tanár nőnek szólni hogy megkérte ne piszkalljon mégis. Tudom az meg árulkodás. De ha kétszer szól és még sem akkor az már nem árulkodás.

Utána pedig max visszapiszkálnám. Vagy kapna egy pofont. Azzal már le van védve a gyerek ha valakinek szólt

Ez nem úgy mûködik, hogy javasolsz valamit az ovisnak, és akkor ezzel bebetonoztad a hozzáállását minden jövôbeli konfliktushoz, ami késôbb éri.

Nyilván elsô körön az ember azt tanácsolja, próbálja elkerülni a kötekedôket, vagy szóljon az óvónéninek. De aztán a fejleményeket is figyelemmel követjük, és ha a fentiek nem válnak be, jöhet a ne hagyd magad, vagyis azt is megtanulhatja, hogy lehet változtatni a stratégián. Ugyanúgy ha minden csip-csup dolog miatt az óvónénihez megy és emiatt a többiek nyafogósnak vagy árulkodósnak nevezik egyszer-kétszer, abból is tanul majd, ami segít beállítani egy egészséges egyensúlyt és küszöbszintet, hogy mi miatt kell szólni, mit lehet elengedni a fülünk mellett, milyen helyzetbôl jobb kihátrálni, és mikor érdemes kiállni magunkért. Ez egy hosszú tanulási folyamat, amelyen a szülônek végig kell kísérnie a gyereket sok beszélgetéssel, odafigyeléssel. Nem attól lesz valaki felnôttként besúgó, mert az anyja azt mondta neki óvodás korában, hogy szóljon az óvónéninek, ha Pistike csapkodni kezdi.

Túl gondolod az egészet. Ennyire nem hat ez ki az életére.

Mi azt mondtuk a gyereknek h először szóljon aztán vágja orrba 😂😂

Én azt szoktam neki mondani, hogy ha nem hagyják abba szóra, akkor menjen arrébb, menjen máshová játszani.

De hogy ezt megfogadja-e, kétlem.

Nálunk csak mászókán lökdösődés volt, meg kinevetés X y dolgok miatt, óvónők sose mondtak konfliktust, csak a fiam meséli a kisebb dolgokat.

Én arra akarom sarkallni, hogy nyilván védje meg magát, de fölöslegesen ne keveredjen bajba, találja meg azt a barátot, aki mellett jól érzi magát, a többi megy majd magától. Főleg iskolában a barát sokat számít az ilyen konfliktusokban. Nekem ez számít. Hogy legyen egy igazi barátja.

A hatossal értek egyet, a piszkálás olyan tág fogalom, van, ahol nem lehet semmit sem tenni, mert nem válik be, hiába szól, körberöhögik, vagy még őt tolják le, hogy túlreagálja..

Ismerek ilyen gyerekeket én is, ez a legaljasabb, csinál is valamit, meg nem is. Tipikus bullying, jól írod, kínzás.

Én azt szoktam mondani, hogyha valami baja van, szóljon hangosan, hogy "ne csináld, ez rossz/fáj nekem/nem szabad!", így nem őt tolják le, felhívja az óvónő figyelmét, és önálló is volt. Szerintem ez a Jolly Joker, először meg kell próbálni otthagyni/nem foglalkozni vele, utána ezt bedobni, és garantáltan jön rá valaki, mert hangos vagy és felhívja a figyelmet a másik helytelen viselkedésére, de ha ne is jönnek, távolról hallani fogják, hogy már szóltál a másiknak, hogy fejezze be, mégis piszkál, és segítségkérésre is alkalmas, felkelti a többi gyerek figyelmét, de nem is téged tolnak le, hogy csak sikítasz vagy segítséget kérsz, tehát nem leszel nyafogós, se árulkodós.

Én ezt tanítom a gyereknek, de mikor piszkálják, nem logikusan gondolkozik, hanem kibukik/visszaüt, hiszen idegessé válik, ha felmegy a pumpa ott nincs józan ész és gondolkozás. Vagy elszalad, vagy megüti a másikat, vagy sikít/kiabál, ha fáj is neki, vagy nagyon rossz. Bár úgy működne, hogy megmondom mit csináljon, és onnantól azt csinálja.. még én sem tudok normálisan reagálni sokszor stresszhelyzetben pedig felnőtt vagyok.