Mi várható el egy közel 2 éves gyermektől?
Kisfiamat mindig következetesen neveltem, próbálom az arany középutat választani sokmindenben.
Megengedem, hogy az utcán sokmindent felszedjen, kivéve a veszélyes dolgokat - kaki, más szemete, csikk, szilánk..., mégis hiába szólók rá ezerszer, csakazértis mindent felszed és be is kap.
Magyaráztam szépen, kiáltottam már rá, nehogy kakit egyen, mégis újból és újból megtörténik ez.
Itthon kérem, tanítom, hogy ne bántsa a cicát, mégis, fél lábam kiteszem a szobából, már rajta ül.
Kérem, hogy bizonyos fiókokba ne nyúljon be, már csakazértis megcsinálja.
Motorral nem áll meg, ha kérem, elrobog, elszalad, hisztit kap, ha nem az van, amit ő akar-és vannak helyzetek, hogy nem teheti meg, amit éppen akar és akkor visít, földhöz vágja magát az utcán.
Amikor még nem volt gyermekem és ilyet láttam az utcán, mindig azt gondoltam, hogy milyen egy neveletlen kölök.
És most ebben a helyzetben vagyunk mi is.
Mit tegyek?
Egyszerűen mintha süket lenne vagy semmibe nem vesz engem.
Minden ilyen korú gyermek ilyen?
2 éves múlt a fiam, és ugyanilyen!
Sokszor csak szégyenkezek annyira üvölt a boltban. Az utcai közlekedésünk is ilyen. Néha elkeseredek,hogy mit rontottam el, hogy ennyire nem tud viselkedni, vagy legalább beiktathatna egy pár "Jó" napot, hogy erőt kapjak, hogy van remény, mert így a napok ordítással telnek.
Válts taktikát, mert úgy látszik eddig nem jól csináltad.
Minden gyerek más, másként lehet hatni is rájuk.
Volt ilyen időszak nálunk is, de már elmúlt. Én úgy szoktam, hogy elmondom neki, mi lesz a következménye ha nem hallgat rám.
Pl. Ha kiakarna szaladni az utcára, elmondom, hogy nem szabad,mert elüt az autó és jön a mentő, és tűt szúrnak beléd, és nem lehetsz itthon velünk stb.
Szóval általában sikerül meggyőznöm. A múlthéten a boltban meggyőztem, hogy a kinder tojás nem neki való :-)
A motorozás úgy volt nálunk, hogy megengedtem neki a házunk előtt a járdán motorozzon. Nem mentem vele, de szóltam neki, hogy álljon meg ha szólok és forduljon vissza, ha ezt nem teszi meg vége a motorozásnak.
Szóval tudom, hogy nehéz ez a dolog, de azt tanácsolom ismerd meg jobban a gyerekedet. Lássa rajtad, hogy számít neked az Ő véleménye, hogy mit szeretne csinálni.
Ha hozzá beszélsz, mindig térdelj le hozzá, érints meg, nézz a szemébe és úgy mond el hogy mit vársz el tőle.
Vedd komolyan Őt, ezt Ő is érezze.
Legyél következetes, ha valamit ma nem szabad holnap meg igen azzal csak aláásod a tekintélyed, és összezavarodik.
Az utcán én nem engedném meg hogy akármit felszedjen.
Meg mondanám neki, hogy mivel a tilos dolgokat is felszedi, nem szedhet fel semmit, és kész.
Biztos lesz hiszti, de mindig arra gondolj ilyenkor, hogy hisztizésbe, sírásba még nem halt meg senki, ellenben kakát enni...
szia, szeritnem a szigor és a szeretetteljes határozottság a recept. pl. én sem engedném neki, hogy bármit is felszedjen, ha nem képes betartani a szabályt. nálunk ez beválik. a hisztit nem veszem figyelembe, néha kedvesen szólok közben n eki, hogy ha befejezte akkor jöjjn, tegye meg amit kértem stb. és igen, fontos a z odafigyelés, személyesség. egy példa: tegnap a játszón elkértük kölcsön egy másik kisgyerek kismotorját, a kicsim még nagyban használta volna, de sajnos a motor kis gazdája már hazafelé készülődött. ha most odakiabálok a kislányomnak, ahogy meg is tettem, hogy gyere, hozd vissza akismotort szépen, mert a Bea megy haza, akkor mit értem el? elkezd az ellenkező irányba hajtani ezerrel. utánamentem, és mondtam, állj meg egy kicsit édeske, szeretnáék mondni valamit, és leguggoltam hozzá, elmondtam, hogy a Bea megy haza, és vissza kell adnunk a motort, mert az az övé, elviszi magával, de majd holnap is biztosan itt lesznek, akkor játszaht vele megint. És nemsoká megyünk mi is, mert mindjárt sötét van, a napocska is elmegy aludni, mi meg veszünk a pékségbe kenyeret, és hazamegyünk, ott lesz apa, vacsorázunk együtt, aztán fürdés, alvás.....ez kicsit hosszadalmasnak tűnik, de ha egyszer ez válik be, amúgy meg nem több 1 percnél. :) Egy mukk nélkül leszállt róla, és odaadta. Én nemvagyok híve a majd én megmutatom neked, te büdös kölök ki az úr a háznál megközelítésnek.
szóval nálunk van ez a szigor, hogy megvan, mit nem szabad, ez nem sok dolog, de azt fixen és soha nem szabad, ha mégis szórakozik, akkor elviszem onnan, pl. a fiókos történet esetében, ha visít, visítson, közben halkan mondom neki, hogy ugye tudod, hogy ezt nem szabad, gyere keressünk vmalamit amit szabad stb. , alternatíva, és uténa nem játszom órákig a sértett anyát, inkább mókázunk kicsit, hogy oldódjon a hangulat. mindig megbeszéljük hiszti után, mi is volt a gond. szóval ő tudja, hogy bajában mindig fordulhat hozzám, és azt is, hogy amit nem szabad, azt akárhogy is szertné ,anya nem engedi. ezért nincs is nálunk sok hiszti, földön fetrengés, ami meg van...istenem, ilyenek ebben a korban a gyerekek. :)
ja, még a macska: az nem működik nálatok, hogy elmondod, a cicának ez nagyon fáj, szomorú lesz, sírni fog? ill. hogy ő se szeretné, ha valaki így ráülne a nagy tonna súlyával? az én kicsim szerencsére imádja az állatokat, és lehet rá ilyenekkel hatni, hogy ezt nem szereti a cica/kutyus stb.
Pedig hasonlóan csinálom, mint a kedves utolsó/utolsó előtti válaszoló.
Általában az ő motorját szokták elkérni, nagyon-nagyon nehezen meggyőzöm, hogy "csak kipróbálja a kisfiú, nem viszi el, vissza fogja adni és addig mi nézzük meg az ő biciklijén lévő dudát"
De még igyis a kezét kell fognom, mert nem tetszik neki, csak a motorja után morog.
Próbálom én elterelni a figyelmét is, de nemigen lehet. Átlát rajtam és fél perc múlva az alap helyzetnél vagyunk megint.
Szépen rászólok, például ma ütötte a bútort fakanállal, hogy nem szabad, mert tönkremegy a bútor.
Erre ő: néz a szemembe és folytatja tovább.
Rászólok mégyeszer, hogy fejezze be, ő folytatja. Ilyenkor felemelem a hangomat, de akkor is folytatja. Legtöbbször el kell húznom onnan, amit csinál, mert a szó nem használ.
Cicánál ugyanez. Mondom én, hogy fáj neki, ne tegye, ezerszer elmondtam.
Múltkor üres műanyag flakonnal kergette és rácsapott. Kértem, hogy ne csinálja, szaladtam utánuk, de mintha ott sem lettem volna.
Ekkor kivettem a kezéből az üveget, amit hatalmas visítás követett.
Ilyenkor úgy tud visítani, hogy csoda, hogy a szomszédok nem hívták rám a gyámügyet.
Lényeg, hogy szerintetek nem lehet, hogy ilyen az ő alaptermészete, ilyen akaratos, öntörvényű? Csecsemőnek sem volt könnyű vele.
Vele kellett/kell aludni. Sokáig szopott, mindig az volt, amit akart, de én elvárnám, hogy hallgasson néha rám.
Annyi szeretetet kap, következetes is vagyok. De ő erős gyerek és nem adja fel.
Gondoljátok, hogy ez pusztán nevelés kérdése, hogy ő most ilyen?
Mit csináljak? Csapjak rá? Ordítsak? Egész nap be nem áll a szám, egész nap az övé vagyok, mégis ilyen.
Motorral az úttesten:
Amikor szépen megáll, mert erre is van példa, mindig leszállítom a motorról, mert úttest és mondom neki, hogy azért kell gyalog átmenni, mert motorral veszélyes, az autó elüt, siessünk át.
MInden úttestnél ez van.
Mégis amikor begőzöl, akkor nekilendül, ordíbálhatok utána nem áll meg, futnom kell utána és a leszidásból sem tanul.
utolsó /utolsó előtti vagyok.
kapaszkodj meg: mi még ma is együtt alszunk, és még mindig kap cicit elalvás előtt, nappal is, este is, és hajnalban is, amikor felébred...és ő is nagyon akaratos , önfejű!
amit írtál, hogy mit mondasz, ha elviszi egy másik kisgerek a motroját, röhögtem, mert én pontosan ugyanezekkel a szavakkal szoktam csitítani...újabban sikertelenül! nem bántja a kisfiú a motorodat, csak kipróbálja, gyere addig ez meg ez...na itt nálunk sem működik a figyelemelterelés...pár hete nagyon kényes a dolgaira. én azt olvastam amúgy, hogy ez a lehető legtermészetesebb, ez is a fejlődő éntudatot jelzi, én akarom, enyém! persze csak az ami az övé....a többiek dolga közös. :)
sztem tarts ki az elveid mellett, ha következetes leszel, akkor majd túllesztek ezen a korszakon, meglátod. nem baj, ha visít, visítson, az meg hogy ki mit gondol...tudom, kellemetlen tud lenni nyílt színen, de engem nem érdekel ám, ki mit gondol. nem ölöm a ygereket, hanem nevelem, méghozzá szelíden, de határozottan, a legjobban, ahogy csak lehet, szerintem.
sok kitartást, sikert!
majd fél év múlva kíváncsi lennék, hol tartotok. :)))
még mindig utolsó /utolsó előtti. csak elfelejtettem valamit. a sok szeretet tutira meghálálja magát, biztosan nagyon erősen anyás, akár az enyém, és ez jóóó. az is jó, ha tudja mit akar. régen irigyeltem a nyugis babák szüleit...ma már nem teszem. sztem az ilyen élénk, akaratos babák általában okosabbak a kortársaiknál (személyes megfigyelés), ami nem hátrány. mindent sokkal előbb akarnak mint a kortársaik, de ugye sok minden nem megy még, ebből is sokszor van visítás, nálunk legalábbis.
a másik: sztem ne csapj rá és ne ordibálj, a kis agresszív fejükkel pont nem teszünk jót, ha kiabálunk velük. a lehető legnyugodtabban kell mindig reagálni, hogy lássák, nem üvöltésből áll az élet. mondom ezt úgy, hogy néha én is szívesen ráüvöltenék 1000 decibellel a kislányomra. párszor régebbben próbáltam, de pont az ellenkező hatsát váltja ki, úgyhogy ezt a fogást már kiiktattam a repertoáromból. max emeltebb hangon szólok, adott esetben .
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!