Megőrülök már a gyerekemtől, mit rontottam el? Egész áldott nap rajtam lóg, főleg amióta mászik.
Kimegyek kávét főzni, mászik utánam ordítva, kimegyek kaját csinálni neki, ugyanaz, kimegyek magamnak kaját készíteni (napi 1x, de akkor sokat, ezért persze egyrészt ingerült vagyok az éhség és a fáradtság miatt, másrészt ingerült vagyok, mert 10 kilóval több vagyok, mint szülés előtt), akkor is ordítva mászik utánam. Azt nem tehetem meg, hogy álandóan tartogatom, miközben főzök, vagy a sütőt nyitogatom, mert veszélyes, és mert egy kézzel nem is tudok mindent megcsinálni. A hordozóból kimászik, ha bekapcsolom az övet akkor ordít, játékokkal nincs el, csak ha én is ott ülök. Kis faluban élünk, megyünk sétálni minden nap, de kb fél óra alatt be lehet járni az egész falut. Kisgyerekes anyukát nem ismerek, egy női ismerősöm van itt, de egyszerűen nem vagyunk egy hullámhosszon. Anyámmal nem vagyok jóban, a férjem meg 10-11 órákat dolgozik. Amit itthon van, azt minőségi idővel töltjük persze. Nagyon magányos vagyok és minden áldott nap sírok, amikor a férjem dolgozni megy, mert megint egyedül maradok. Néha úgy érzem, hogy felakasztom magam, de nem merek elmenni pszichológushoz, mert félek, hogy ez igazából csak rinyálás. A szexuális életünk egy nagy kuka, mert kb havi 2-3x csináljuk, ami nekünk is kevés, de egyszerűen nincs időnk rá, mert amikor itthon vagyunk és a kicsi alszik, akkor főzünk, takarítunk, magunkkal foglalkozunk (nálam hajmosás, láb borotválás vagy elmegyek körmöshöz-oké az nem itthoni tevékenység), ha meg odajutunk, hogy kicsit szexelünk, akkor sem jó, mert egyszerűen olyan ritkán romantikázunk, hogy számomra rohadt kellemetlen a szitu, nem vagyok hozzászokva a férjem intim éritéseihez... :( Pedig kívánom, meg ő is engem. De kielégülni sosem szoktam. Soha szinte.
El vagyok keseredve. Nem tudom, mit tegyek, hogy rendbehozzak mindent, mert nem akarok szar anyukája lenni a gyerekemnek, aki egyébként egy igazi kis álldot tündérke. Mosolygós kicsibaba. Csak ha nem vagyok vele, akkor nyűgös.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Köszönöm a sok választ! Nagyon jól esik, hogy ilyen sokan vettétek a fáradtságot! Nagyvonalakban válaszolok, mert nem sok időm van.
Én mindig is falusi voltam, nem is tudnék városban élni, mert hiányozna ez a nyugi. Csak annyi, hogy a férjem falujába költöztünk, mert itt nyílt alkalmunk hónapokon belül egy vállalkozást nyitni. Itt vannak persze a férjem haverjai, de nekik még nincs gyerekük, sem feleségük nagyon... Hozzánk is amikor eljönnek sosem értik meg, hogy ne hangoskodjanak, ne hozzanak egy rakás sört, ne maradjanak sokáig, mert nálunk hatkor már az esti rutin veszi kezdetét. Szóval ők sem a legjobb társaság...
Baba-mama klub hála az égnek van a közelben, mindig követem is, hogy mikor kezdenek már működni, mert ilyen csoportos foglalkozásokra dalolva szaladnék, hogy megismerjek kisbabás anyukákat :D
A kajarendelés macerás, mert a másik faluból csak egy bizonyos összeg felett hozzák ki a kaját..
Csatos hordozót venni fogunk valószínűleg, mert mi is azt látjuk a legjobb megoldásnak eddig.
Amúgy ki szoktam magammal vinni a konyhába. Játékokat is teszek ki. De kifejezetten a lábamhoz mászik és csimpaszkodik. Szóval azt akarja, hogy felvegyem és hordozgassam.
Egyébként nem megyek azért olyan messzire tőle :D A szoba és a konyha-ebédlő között csak egy boltív van. Nem egy teljesen másik szoba. Egyben van az egész.
A férjemtől való elhidegülés pedig... Na igen. Az fáj a legjobban talán. Mi amúgy jó páros vagyunk. Nagyon szerettük is és szeretjük is egymást. Mindent szépen megbeszélünk, nem ordítozunk. Támogatjuk egymást, segítjük egymást, boldogan neveljük együtt a gyerekünk, figyeljük, hogy milyen szépen mászik már, milyen egyenesen ül, hogy próbál két lábra állni, hogy élvezi a zenét, mennyire szereti az embereket stb. Szóval jól elvagyunk, de mégis annyira hiányzik.. :( Nem akarok szaranya lenni, de alig várom, hogy kicsit ketten legyünk a kicsi nélkül. Hogy kiöltözzünk, én kisminkeljek, ő belőjje a szakállát, megfogjuk egymás kezét, sétáljunk, megigyunk 1-2 bort, csókolózzunk, szeretkezzünk gátlások nélkül. Mert ő a szerelmem is. És annyira hányzik.. :( Ez miatt sokat sírok. Mintha a szerelmem helyett kaptam volna egy jóbarátot.. De nem tudom kire hagyni a kicsit. Mama nincs... tatára nem hagyjuk - alkoholista. Ja meg még szoptatok, szóval bármikor szüksége lehet rám..
válasza:Kérdező, teljesen jogos a frusztaciod. A gyereked meg teljesen helyesen viselkedik. Az a baj, hogy ezt viszont senki sem mondja az elején, tok váratlanul ér mindenkit, hogy ez ilyen. Mindenki csak a cukormazas részével jön a dolognak, vagy ha említi is a nehéz, feszkos oldalát, megjegyzi a végén, hogy amúgy IMADTA ezt. Lásd 8-as válaszoló.
Senki sem imádja azt, hogy a gyerek ordítva követi, hogy egész nap vitetni akarja magát, hogy 4 óráig tart egy közepesen sz.r rakott krumpli elkészítése. Senki. Szóval ne érezd magad emiatt rosszul egy percig se.
Az én gyerekem is ilyen volt, nála féléves korában kezdődött a szeparacios szorongas. Ez azt jelentette, hogy mindenhova jött velem, mert ha nem látott, ordított, de mintha nyuznak. Senki nem is felelt meg neki, csak én voltam jó. Pl. mondjuk megfurdette az apja, akkor végig ordította, mert nem én furdettem. És érted, vagy én csinálom, és akkor csend van, cserébe ezt is én csinálom a gyerekkel, vagy az apja, de akkor ordít. Mindegyik megoldás csak frusztráltta tesz. Millió ilyen példa van.
Ha gondolod, írj privátban nyugodtan, tok szívesen beszélgetnek veled!
válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!