Hány éves kortól várható el, hogy tudjon magázódni egy gyerek?

Én 85-ben születtem, és tegeztük az óvó nénit. Tetszikelni is a suliban tanultam meg. Budapesten nőttem fel, lehet, hogy vidéken konzervatívabbak voltak.

Egyébként már én sem igazán magáztam a tanáraimon kívül más felnőtteket.

Pontosítanám az előttem szólót: onnantól elvárható, hogy a társadalom - nem egy random nő, hanem az egész társadalom - elvárja. Valóban képes egy 3 éves is magázódni akkor, ha rendszeresen hallja ezt maga körül, a szülei is sokakkal magázódnak az ő füle hallatára, vagy akár a családban is magázzák az idősebbeket. Nagyapám még a szüleit is magázta, akkor ez volt a természetes.

Viszont ma Magyarországon nagyon szorul vissza a magázódás, és a gyereknek nincs hol megtanulni. Én otthon nem tudom megtanítani egy olyan beszédmódra, amit nem hall sehol, mert ez nem így működik.

Szóval igen, lehet, hogy a német gyerek korán magázódik, mert mindenhol azt hallja, de a magyar vagy a svéd nem, mert ő meg nem hallja szinte sehol.

Ilyen picik még nem tudnak, nem is elvárható, egy ekkora gyereknél már annak örül az ember, hogy ki tudja magát fejezni, meg hogy magától köszön. Nagy a szórás, de azért sok gyerek ilyen korban még épp csak elkezdett mondatokat alkotni. Elég hülye lehet ez a nő (egyébként nem is értem, ő miről is feminista? Amit leírtál róla, az nem az.), valószínűleg az agyára ment valami, mert amúgy tudnia kellene, hogy az ilyen picik még nem magazodnak.

Az enyémek olyan 5 éves koruk körül kezdték ezt a formulát használni, nem tanítottam nekik, egyszerűen elkezdtek utánozni. Iskolás kortól elvárás, addig nem is erőltettem volna.

13

Most eszembe jutattad, mikor 9.-10. környékén belezavaroztam egy mondatomban, mikor az osztályfőnökkel beszéltem, mert magázódva nem tudtam rendesen ragozni. :D

Szülőket, nagyszülőket kérdés nélül tegeztem; nagynénik, nagybácsik azért szóltak le, ha magáztam őket; a szüleim barátai szintén; az én barátom szüleivel ritkán beszéltem; tanárral meg jóformán sehogy. Az iskola volt az egyetlen hely, ahol magázódást halottam, s ott is ritkán.

#6

"bunkó módon vadigedeneket, akár középkorúakat is azonnal letegez"

Az hogy mi bunkó nagyban függ a közegtől. A magázódásnak semmi értelme sincs azon kívül, hogy kell pár idős egójanak, igy ez az elvárás. Amúgy magázva is el lehet küldeni valakit az anyjába...

Engem kifejezetten irritál, mikor magaznak. (Gimiben a biológia tanarom, most pár egyetemi tanár). S ez 10, 20, meg 50 év múlva is ugyanígy lesz, füģetlenül attól, hogy ki teszi.

Bocsi kedves kérdező, hogy offtopic lesz, de már válaszoltam a kérdésedre, míg az előző reagált rám. picit visszareagálnék most számára. :) Előző, nézd, ez is egy szempont, amit te írsz, na de helyzetfüggő a dolog és mint említettem, amikor gőgösen, bratyizva tegeznek le, engem zavar, főleg ha vadidegen teszi, vagy ha lgalábbis csak látásból ismerem.

Ki a tököm az illető, sose láttam -vagy csak látásból ismerem évek óta mondjuk-, erre közvetlenkedik... Érted, milyen szitura gondolok? :) Engem ez zavar, ha vadidegen teszi, mert nem vagyok a haverja, és ne lógjon bele már az aurámba így ismeretlenül. Az ilyenek szokták kihasználni a másikat, tisztelet a kivételnek.

"Helló tesókám, blababla! :)"

Aztán 5 perccel később a vadidegen:

"Hé, öreg, nem tudsz kölcsönadni?"

Pedig se gazdagnak nem nézek ki (és tényleg nem vagyok gazdag), se töketlennek, mivel van tartásom és határozott vagyok a hétköznapiokban (kivéve persze ha a közérzetem nem olyan jó, de ez bárkivel megesik). De ezek valahogy engem és egymást szeretik "bekóstolni".

Ha vkit még nem ismerek, részemről 3 lépés. Aztán MAJD meglátjuk.

Tisztelet a kivételnek, viszont számító emberek tömkelege szokott engem vadidegenül letegezni, legyen szó színesbűráről, vagy fehér bőrűről.

De, mondom, helyzetfüggő, pl ha egy huszonéves tegez engem, bár nem tartom bunkóságnak, sőt, a tisztelet jelének tartom, de meg szoktam kérni szelíden, hogy ha van kedve, tegeződhetünk, mivel nekem fura volna egy 20-25 évest, vagy pláne egy kiskorút magázni, és akkor már legyen a tegeződés kölcsönös.

De felnőtt emberek között, tehát olyan 25 felett azért már legyen meg egy tisztes távolság, idegenként, amondó vagyok, mert nem vagyok se a haverja, se a "kocsoge, vagy k>rvája, vagy anyámtyúkja", akárkije, ha most látom először, vagy ha évek óta látom, de pusztán csak látásból ismerjük egymást egyelőre... (Ezt képletesen értem, hogy "kocsoge, k>rvája", mert hát úgy jön ki, mintha már ezer éve ismerne, vagy épp nyelves csókot váltottunk volna tegnap, miközben nem vagyunk b>zik. Egyébként nem vagyok homofób, ez csak egy analógia volt.) Általános helyzetben értve.

Idővel majd közeledhetünk egymáshoz FOKOZATOSAN.

Nem pedig lerohanva, azonnal tegeződéssel...