Akinek gyereke van hogyan oldja meg, hogy távoli helyekre elutazzon ilyen 2 hetekre?

Gyerekkel utazás teljesen más, de megoldható. Ezekre számíts:

- Több dolgot kell vinni. A legjobb olyan szállást keresni, ahol sok babacucc: van babaágy, babakád stb. Így rengeteg dolgot nem kell vinnetek.

- A szálláson legyen mosógép és lehetőleg szárítógép is a baba miatt (megint kevesebb dolgot kell vinni így)

- Ha van plusz egy személy, aki megy veletek, akkor néha el tudtok kettesben is menni. Ismerőseimnél a bébiszitter is mindig megy velük külföldre. Másoknál az egyik nagyszülő.

- Minél korábban kezdtek utazni, annál jobban hozzászokik. Nehezebb egy 2-3 évessel elkezdeni a repülést, mint egy 6 hónapossal.

- kb 3 éves kortól jobb a túrázós kirándulás. Előtte a kempingezés és a wellnesezés a legjobb.

Hova akarsz menni? Délkelet ázsiát valószínűleg nem 3 évessen fogod bejárni, de Európa is elég nagy és elég könnyen beutazhazó. A covidot engedd el, menj ahova jól esik. Nyilván olyan országot keress, ahova be is engednek, de nem ülhetsz otthon még évekig.

A gyerek igényei meg nem feltétlenül egyszerűbbek ahogy nő. Egy nyugodtabb 6 hónapost simán magadra kötsz és végignézheted az összes múzeumot Londonban. Ugyan ezt próbáld meg egy 13 évessel, garantáltan be fog hisztizni.

Meg ugye neked a pihenés? Anyámnak pl az, hogy egy útikönyvvel végigrohan mindenen. Gyűlöltem vele menni bárhova is, mert úgy indított, hogy reggel kelünk "időben", mert oda kell érni mindenhova. Barátnőmék síelni jártak, azt tiniként is szerette és felnőttként az ő családjukkal járok. Ismerek olyan 13 évest, akivel Balira mentek a szülei és imádta. Strandoltak, kirándultak, lazultak. Akkor jó a családi nyaralás, ha mindenkinek ugyan az a pihenés, mert különben veszekedés lesz egész végig.

Évente egyszer jártunk mindig is nyaralni, akkor viszont általában két hétre. Ez annyiban változott, hogy a baba első nyarán csak 1 hétre mentünk "próba jelleggel" és akkor is csak autóval, nem túl messzire.

1-2 évig mi inkább autóztunk, de már simán elmentünk következő évben két hétre ugyanúgy. Mindig voltak a nyaralásainkban pihenős, kirándulós, strandolós napok. Semmit nem változott a helyzet, csak már igyekszünk gyerek programokat is keresni, illetve gyerekbarát szállásokra menni.

Év közben is elmegyünk egy-egy hétvégére valamerre, ez is így volt korábban is.

Mondjuk valami távoli exotikus helyre még nem mertünk elindulni 10+ óra repülőúttal, még gyerek előtt voltunk Amerikában, de az nekünk felnőttként is embert próbáló repülőút volt, szóval nem gondolom, hogy ezt egy pár éves gyerekkel, vagy babával kellene megtenni (covid helyzetben pláne), itthon pedig nem hagynám két hétre, nekem valahogy nem fér ez bele az értékrendembe akkorsem, ha egyébként megértem ha valaki így dönt és eltudom fogadni. Tervezünk ilyen utazásokat is, de ezt már inkább akkor, ha nagyobbak lesznek a gyerekek és ők is tudják értékelni, élvezni úgy igazán.

Ez függ a gyerektől is. Az enyémek nem igazán tudtak sem aludni, sem jól érezni magukat idegen helyen. A legtöbb gyereknek kell az állandóság.

Sajnos nekünk nem nagyon volt befogható a nagymama, egyszer hagytam ott 3 napra anyámnál a 3 éves gyereket. Többre nem volt hajlandó.

Én biztos nem vinném őket külföldre, vagy hosszabb útra.

Ahogy már valaki korábban is írta, ugyanazt csinálod, mint otthon, csak máshol. Minek fizessek milliókat egy utazásért, azért, hogy otthon altassam 3 óránként a gyereket a szállodában? Persze ha tudsz vinni valakit, akire ott hagyod a gyereket, akkor az úgy jó, de úgy még drágább. Vagy ha itthon tudod hagyni őket a mamára, de csak pár napra, én 2 hétre biztos nem passzolnám le őket senkinek.

Altatni lehet a tengerparton, de egy réten is a kirándulás vége felé. Enni is lehet menet közben egy padon megpihenve, vagy akár tóparton piknikezve. Még nekünk is jól esik egy kis szieszta. :) Ez csak fantázia kérdése és hát ennyi erővel gyerek nélkül is felmerül a kérdés, hogy minek menni, ha úgyis azt csinálod, amit otthon!? Nem, nem azt csináljuk. A gyerek napirendjéhez alkalmazkodva ugyan, de tengerpartra megyünk, fürdünk, kirándulunk, gyerekprogramokra megyünk, stb. egy merőben más környezetben, új ingerekkel. :) A napjaink teljesen átalakultak, lelassultak ahhoz képest, mint amikor még gyerekek nélkül mentünk nyaralni, macerás, hogy az ő cuccaikat és hozni-vinni kell, de nekünk megéri. Hiába van ott a gyerek, akit etetni és altatni kell, mellettem is tök jót alszik az árnyékban, a pokrócon. Nekem is teljesen más feeling ez, mint itthon a négy fal között.

Azt megértem, hogyha a gyerekek nem alkalmazkodóképesek, akkor miattuk nem indul valaki útnak. Szerintem ez teljesen elfogadható.

Ahogy már írtam, gyerek és gyerek között is nagy különbségek vannak. Azt hiszik sokan, hogy az ő gyerekük nyugodt, és alkalmazkodóképes, akkor az azért van, mert így lettek nevelve. Sajnos az a rossz hír, hogy ez nem igaz.

A lányom pl. ebéd után aludt minden nap 3 órát, mellette elvégeztem a mérlegképes tanfolyamot. 2 hónapos korától végigaludta az éjszakákat.

A fiam meg naponta aludt 6-szor 10 percet. 3 éves koráig fent voltunk minden éjjel. Minden vágyam az volt, hogy egy jót aludjak, nem hogy külföldön túrázzak, és a tengerparton altassam, amikor a saját szobájában is képtelen volt normálisan aludni.