Mi tevo legyek?

Februárban lesz 16 hónapos a kislányom. Nálunk sem ölelgetős, puszilkodós baba. De... ha pl.

el kell mennem valamiért 1-2 órára, addig az apjával hagyom. Ilyenkor mikor megyek integet, míg nem vagyok otthon nincs sírás, mikor haza megyek, örül, de nem bújik jobban, mint előtte. Éjszaka viszont 2 helyett vagy 10-szer kel. Nála így jön ki a szepa.

De nem írta senki, hogy az ő gyereke nyugis, vagy éppen mindig ilyen volt, vagy "átlagos" (már bocs, de amit elvárnak egy gyerektől egy adott korban, az csak egy minimum, egy átlag. Beszélj több anyukával, mindenkinek valamelyik életkorban kiemelkedő valamiben a gyereke... Szóval amikor azt írod, ügyesebb, okosabb, mint némelyik 2-3 éves, hát ez nem túl egyedi a környezetemben.)

Visszatértem az eredeti témához, csak azt mondták, hogy ez is lehet természetes. Ennyi. Vidd el orvoshoz, aztán úgy is az ő szava lesz a mérvadó. Itt csak tapasztalatokat írhatunk.

"Akinek nyugodt gyereke van" stb.

Eddig a Tied volt nyugodt. Vagy csak nem érvènyesítette az akaratát. Van amelyik úgy születik, hogy érvényesíti.

Nem akar senki bántani, de egy dackorszakos kisgyereknek nem kell nyugodtnak lennie.

Az se biztos hogy fèl ev múlva nem lesz nyugodt ujra.

Javaslom, hogy olvass utána jó könyvekben, végezd el pl a Hordozóház hisztitanfolyamát.

Nézesd meg akárkivel ha akarod, de ne ragadj bele abba hogy baja van vagy rossz vagy bármi.

Nagyon valószínű hogy semmi.

Ha okos a gyerek, az csak egy további ok arra hogy hisztis legyen. A lanyom pl masfél évesen mondatokban beszélt, de attól meg pont ugyanúgy üvölt mint a farkas 3 évesen, ha kinyomtam a fogkrèmét pedig ő akarta.

Olvass utána. Azért is hogy a második gyerek fele reális elvárások legyenek, mert tényleg olyan is van, akit 6 hónapig ki se bírsz adni a karodból üvöltés nèlkül és 9 hósan a földhöz veri magát.

Én nem doktoráltam gyereknevelésből de felcsaptam pár könyvet meg a googlet és már eleve úgy indultam neki a gyerekvállalásnak, hogy nem voltak lehetetlen elvárásaim.

Az hogy eddig elvolt magában, az tök jó, most mások az igényei, és az is rendben van.

Szépen olvass utána a szeparációs szorongásnak, meg a dackorszaknak, és máris kicsit jobban megérted, hogy mi zajlik le benne.

Ez a válszod meg kifejezetten bunkó:

"Ilyen valaszokra , velemenyekre nem vagyok kivancsi, akinek nyugodt gyereke van, oruljon es verje a nyalat mashol. Nekunk aktiv , ugyesebb, okosabb, mint nemelyik 2 -3 éves, nekem azert fura ez a nyavajgas..aki megszokta annak konnyu ezt elviselni. Pont ezert nemnormalis sztem."

Senki nem "verte a nyálát" mert nyugodt gyereke van, épphogy azt írtuk, hogy a hiszti normális.

2-3 éveseknél ügyesebb? Akkor ki dicsekszik és "veri a nyálát"?

Most akkor az a baj ha valakinek nyugodt babája van "mert itt veri a nyálát", vagy hogy ha hisztis volt mindig és "megszokta". Melyikkel van bajod?

Leírom megint. Tök normális a gyereked a leírás alapján. Neked vannak magas elvárásaid az eddigi tapasztalataid alapján.

Azt kéne megértened, hogy a gyerekek változnak. Ahogy nőnek, úgy alakul a személyiségük. Minden átmeneti. A jó is, és az ember szeretné hinni, hogy mindig úgy marad. De aztán jön egy rosszabb időszak, olyankor azt kell elfogadni, mert utána jó jön.

Ha ezt megérted, és elfogadod, az már fél siker.

Szerintem sokkal jobban olvass utàna a szeparációs szorongásnak, jobban meg fogod érteni a viselkedését. És senki nem tudja neked megmondani, meddig fog tartani. Olyan sincs, hogy elromlik egy gyerek, aki addig jó volt. Nincs rossz gyerek, csak olyan, akire nem reagálnak jól a szülei, és rosszul viselkedik.

Gondolom, a terhesség miatti hormonváltozasok sem könnyítik meg a helyzetet, de azt értsd meg, hogy ő nem direkt akár téged bosszantani.

Az éjszakai vergődés sem biztos, hogy kóros. Olvass utána a pavor noctornusnak.

Egyébként meg ha megsértődsz, akkor is az az igazság, hogy nagyon korai volt második babát vállalni úgy, hogy már most nem bírjátok a 16 hónapost. Mi lesz veletek a dackorszakban?