4 éves kislány mindenen ellenkezik?

Üdv a dackorszakban! :-)

Sok humor és türelem kell ehhez az életkorhoz. De megnyugtatlak, kamaszkorban majd vissza fogod sírni ezeket a problémákat. :-)

Szerintem teljesen jól csinálod. Lám, amikor beülteted a fotelbe vagy beküldöd a játszósátorba, utána megbékél és "sokszor magától mondja hogy ne haragudjak,meg páromnak is". Ez nagyon pozitív dolog! Egy teljesen egészséges, aranyos, jólelkű kislány lehet, aki pont úgy viselkedik, ahogyan az életkorának megfelelő. Fontos, hogy mindig legyen megbocsátás, ilyenkor ölelgesd meg, szeretgesd egy kicsit. Hadd érezze, hogy ő minden hisztijével együtt is egy nagyon-nagyon szerethető kislány. Ettől még természetesen el lehet mondani neki, hogy rosszul esik neked, ha pl. szolgának nevez.

Fontos, hogy magadat se érezd rossz szülőnek, ne legyen önvád benned, hidd el, hogy semmit se rontottál el!

Nem írtad, de látatlanban feltételezem, hogy a "külvilágban" (óvodában, vendégségben, vagy ha más vigyáz rá) alapvetően nincs gond vele, pozitív visszajelzéseket kapsz.

Nincs telefonszám? Megbeszélni vele egy alkalmat, hogy legalább telefonon felhívod és felteszel egy két kérdést.

Esetleg még gyerekpszichológus tud tanácsot adni. El kell vinni, nézze meg mit lát. Történt e valami az óvodában, ami megváltoztatta a viselkedését. Nagyon sokat tud segíteni. De egyébként később is sokkal kiegyensúlyozottabbak azok a gyerekek, akik rendszeresen járnak.

#11 vagyok.

Kérdező, ha te megnyugodnál attól, hogy egy gyerekpszichológus látná és véleményt mondana róla, akkor van értelme elvinni hozzá. Egyébként egész biztos, hogy teljesen egészségesnek mondaná a viselkedését, szóval gyakorlati jelentősége nincsen.

Az óvónővel beszélni is kb. ennyi értelme van. Nyilván az sose baj, ha az ember érdeklődik gyereke óvodai/iskolai viselkedése felől, de a lényeget most is tudod: ott nincs vele viselkedési probléma.

Néhány megjegyzést tennék még.

Abban igaza lehet az óvónőnek, hogy estére elfárad, attól lesz zizi. Esetleg próbáld azt, hogy már vacsora előtt megfürdeted (most télen úgyse mentek ki este), és vacsora után vessél neki ágyat, este 8-kor már legyen pizsamában. Ha akar, még játsszon egy kicsit, de legyen úgy, hogy már hipp-hopp egy pillanat alatt ágyba tudjon feküdni.

Ekkora gyereknek legalább 10 óra alvás kéne. Jobb lenne megosztva, de ha ebéd után nem alszik, akkor az éjjeli alvás legyen ilyen hosszú. Most a szokásos, fél 7 - 7 óra körüli ébresztéssel számolok.

A másik: Az, hogy otthon (már az óvodából való hazaindulástól kezdve) zizi, az összefügg azzal, hogy az óvodában jól viselkedik. Egyszerűen lefárad idegileg a "jól viselkedéstől", és az otthoni, biztonságos környezetben (itt a környezet elsősorban te közelségedet jelenti) egyszerűen kiereszti a gőzt. Ez teljesen természetes és ismert jelenség. Persze az anyukákat ez nem vigasztalja. :-)

Szóval a viselkedése inkább csak azt mutatja, hogy veled a szó szoros értelmében otthon érzi magát. Vagyis: JÓ ANYA VAGY!

Még erre reagálnék:

"Anno az első dolog ami eszembe jutott hogy én majd nem fogok kiabálni vele, mert mi se voltunk ütve, viszont ha nem is tragikusan sokat, de anyu azért kiabált velünk(mondjuk 4 voltunk tesók).Erre most pont ott vagyok, amit nem akartam.Nagyon frusztráló."

Én meg azt mondom: emiatt se legyen lelkiismeret-furdalásod! Ugyanis ez is természetes. Szüleink mintáját (életvezetés, gyereknevelés) többé-kevésbé átvesszük. Ha nem ügyelünk magunkra (vagy eleve egyetértünk vele), akkor szinte teljesen. Ha elhatározzuk, hogy másképp csináljuk, akkor részben. Sokszor egészen nagy részben. :-) Szóval itt se érezd, hogy a te kudarcodról van szó, hanem ismét csak a pszichológiai szabályok érvényesültek. Meg talán jobban megérted anyukádat is. :-) Egyébként anyukád is jó anya lehetett, ha 4 gyereket felnevelt úgy, hogy kiabált ugyan velük, de nem tragikusan sokat.

Ha esetleg a férjeddel lényegesen másképp viselkedik, akkor időnként bízd rá egy délutánra, amikor elmész otthonról. Csak úgy, feltöltődni lelkileg. Ha vidáman érsz haza, talán neked is több türelmed lesz utána hozzá. Sokszor az apának (már csak azért is, mert a lelki energiáit nem szívja le annyira a gyereke) több türelme és humorérzéke marad a gyerekhez. Érdemes ezzel élni, és ez mindegyikőtöknek jó lehet.

Még egy megjegyzés a rendrakáshoz. A mi kislányunk katasztrofálisan rendetlen volt 3 éves kora körül. A feleségem sokszor rakott utána rendet, miközben zsörtölődött, milyen rendetlen lány létére. Aztán egyszer, mikor velem (apával) voltak, én megkértem, rakjon rendet. Rendet rakott a maga tempójában. Ami fontos volt neki: hogy utána megmutathassa, és én megdicsérjem. Azóta egyre többször rendet rak maga után, és utána hív minket, hogy nézzük meg, milyen szépen rendet rakott. Ilyenkor sosem szabad sajnálni azt a fél percet, hogy odamenjen az ember, megnézze és megdicsérje (egyébként teljes joggal). Szóval ha egyszer saját maga rendet rak (kezet most, nekiáll levetkőzni stb.) saját magától, akkor nagyon-nagyon dicsérd meg. Ez a legerősebb motiváció!

Talán így sikerül a gátakat áttörni, és lassan-lassan enyhülnek a dackorszak "tünetei". Sok türelmet és kitartást kívánok hozzá!