Mit csináljak a két évesemmel?

Az én fiam is ilyen, mindenki megy kézenfogva az anyjával, kisebbek is, na, neki esze ágában sincs. Azt csinálom, hogy már bent belerakom a kocsiba, sírjon, csápoljon ahogy akar. Eleinte, mikor láttam, hogy nem szereti a kocsit, még megengedtem olyanokat neki, hogy tolja a kapuig és csak ott ülünk bele, meg kicsit kergetőzzünk előtte, de amikor be kellett ülni, a hiszti csak rosszabb lett. Mióta beültetem azonnal, tudja, hogy nincs engedmény, nem lehet elsumákolni a dolgot. Persze, hisztizik, de nagyon hamar abbahagyja, ma már szinte nem is csinálta. Szóval legyen egy stabil időpont, amikor biztos, hogy bele kell ülni a kocsiba, akkor látni fogja, hogy nem lehet veled szórakozni.

Amúgy kitartást, nálunk is az apukájának fogad szót, engem gyakran ki is röhög, szóval ez ilyen női sors. Valószínűleg megérzik, hogy minden szituációban jobban megesik rajtuk az anyai szívünk, és ezt kihasználják, de muszáj keményebbnek lennünk, nem lesz semmi baja, ha hisztizik 5 percet.

Érdemben nem tudok hozzászólni, mert nekem nem babakocsizott a gyerek, de ahogy írták is: esélyt se adj neki a hiszti lehetőségére. Belerakod a kocsiba és kész, ha sír, ha nem, ti mentek haza. Elhiszem, hogy következetesen nevelitek, de nem lesz semmi baja ha egy kicsit még szigorúbban fogjátok.

Nálunk is a 2 éves kor volt a legnehezebb. Hiszti tömkelege. A gyerek az egyik szobában örjöngött, én a másikban sírtam, de akkor sem engedtem neki. Pedig az én lányom aztán ám tud! Képes volt meghánytatni magát, csak hogy elérje amit akar. Szerencsére gyorsan észrevettük, hogy ez is a manipulálás része, így hamar alábbhagyott a hányási kedv, ha nem érte el azt, amit akart.

Most 3 éves, újra próbálkozik, csak újabb módszerekkel, amiket az oviban tanult, szerencsére ha látja, hogy nem vezethet meg bennünket, akkor egy próbálkozás után feladja.

Tudom, hogy most az a trendi, hogy a gyereknek mindent szabad és csúnyán se nézhetünk rá, mert sírni fog és lelkisérült lesz, de hidd el, nem lesz semmi baja, ha néha hisztizik egy kicsit vagy éppen nem az történik, amit ő szeretne.

Neked meg kitartást!

"Tudom, hogy most az a trendi, hogy a gyereknek mindent szabad és csúnyán se nézhetünk rá, mert sírni fog és lelkisérült lesz, de hidd el, nem lesz semmi baja, ha néha hisztizik egy kicsit vagy éppen nem az történik, amit ő szeretne."

Pontosan! Válassz, vagy ő lesz "lelki sérült" (vagyis szófogadó), vagy majd 13 évesen agyonüt egy baltával mert nem vettél neki PS 10-et.

De van. Ebből hogy jön ki neked, hogy nincs gyerekem? Írtam hogy az én ennyi idősem is ugyanilyen, mint a tiéd, azért nem szülnék mégegyet, nem akarok megbolondulni.

Mi olyan hihetetlen neked ezen? Igenis így volt, apám Németországban volt, anyukám 3 gyerek mellett maga csinált mindent, boltban dolgozott, mosott főzött, begyújtott. Volt olyan év, kisovis voltam, amikor télen begyújtáskor elesett a jégen kint és mind a két csuklója eltört... és képzeld nem volt segítsége mert a saját anyja 200 km-re volt és leszarta kb 16 éves korától a saját gyerekét, nem ment segíteni, apám anyja meg bár ott lakott 2 km-re "nem ért rá" eljönni segíteni, mert sürgős templomba temetőbe meg barátnőkhöz mehetnékje volt mindig. Az meg még nem az a kor volt, amikor a férfi eldobta a kőműves lapátot és rohant haza a gyerekeihez, apám se jött.

Attól hogy neked hihetetlen még van ezer ilyen történet.