Meddig tart ez a korszak?

Nálunk a figyelemelterelés vált be. Meg a bizalom. Tudja, hogy betartom a szavam. Sose volt büntetés, meg fenyegetés, szóban sem. Egyszerűen mindent megbeszéltem vele, hogy mi miért van úgy, ahogy.

Nem hülyék, jó példával és sok beszélgetéssel is lehet nevelni.

A lányom soha nem vergődött a boltokban, meg sehol. Nem volt rá oka, pedig nem kapott meg mindent. Tudtam mennyi a tűréshatára, nem feszegettem a határait, ha már nagyon nem bírt magával, akkor félrehívtam ahol nem hallják, megbeszéltük a dolgokat, h ennyit kell kibírnia, utána mi fog történni, stb., és minden ok volt. De mi minden napot is reggelente megbeszélünk a mai napig, mikor mi fog történni. Elég értelmes volt mindig hozzá, hogy ne akarjon nekem rosszat, feszkót, kellemetlenséget mások előtt.

Én a pozitív fegyelmezés eszközeit használom. Eddig egészen jó hatásfokkal.

Elismerem az érzéseit, ott vagyok, elérhető vagyok, nem hagyom magára, de nem is babusgatom. Ha ő oda szeretne jönni hozzám, hogy megöleljem, akkor erre van lehetősége. Ezt mondom is neki ilyenkor. A hisztinek egyébként ugyanúgy megvan a funkciója mint sok minden másnak a gyerek fejlődésében és a "jobb kint mint bent" elv itt is igaz. Jó ha néha ki tudja adni. Kontrollált keretek között, támogató közegben. Én azt nem tartom támogatónak, amikor még jól rá is "b.szom az ajtót" (nem feltétlen szó szerint). A legfontosabb, hogy az olyan igazi hiszti hisztit a gyerek sosem azért csinálja, hogy a szülőt bosszantsa és neki akarjon rosszat. Vannak mini hisztik, de azoknál már az elején érződik, hogy nem igazi.

Nem biztos, hoyg a ti esetetekben ez egy bizonyos korszak volna, tehát ilyen módon nem feltétlen általános, hacsak nem pont 3 éves a gyereked.

Kb 3, 3 és fél éves korig hónap pontossággal jó volna tudni az életkort, mert nagyon erősen függ az életkortól IS. És a gyermek saját fejlődési ütemétől IS, mert ha valamelyik gyermek valamiben lasabban érik az átlagtól, más téren tuti hamarabb érik, mint a többség.

Ez mind együtt alapvetően számít, töbek között, mert a hiszti, a dac oka egészen más kb 36 hónap felett, illetve más az alatt.

És ha értjük a gyereket, értjük az okot, az nélkülözhetetlen a megoldásra nézve (a tettre nézve, hogy hogyan járjunk el).

Általánosságban erre elmondható az, hogy mint sok más esetben, itt is az egyensúly segíti. Azaz: korlátozni IS kell a gyermeket, már amiben tényleg kell. De ha korlátozunk, akkor valami másban engedni IS kell. Ha tiltasz neki valamit, tedd következetesen, mindig ugyanazon a téren, de mindig mondd is el neki konkrét formában, hogy mi mást szabad tennie, és utóbbiakat meg tényleg mindig engedd neki!

Se az engedékenység nem tesz jót a gyereknek (mert érzelmi bizonytalanságban lesz és kicsúszik majd a lába alól a talaj), se pedig az, ha szinte mindig csak tiltanál neki, mert az meg folyton frusztrálná. A helyes egyensúly esetén a gyermek frusztrációja és ellenállása fokozatosan, hónapról hónapra alábbhagy, és lecseng egy enyhe, természetes szintre.