Egy gyereket mi visz rá belül arra, hogy a szándékos károkozás neki az élmény?

Amiket nem szabad.

Arra vágyik. Az az izgalmas.

Kb kicsi kora óta. Iskolásan is.

Rossz tettekre buzdít másokat. És az a vicces, kalandos meg izgalmas, a környezetében levőket meg kicsinálja.

Nem, nem nevelési jellegű a kérdés.

A belső motiváció érdekelne, a gyerek megfejtéséhez.

Mindemellett nem kevés tapasztalata van arról pedig, hogy a szabályos, megengedett dolgok is mennyire izgalmasak és jók tudnak lenni. Közösségi játékok, strand, nyaralás, sport, és nagyon éli ezeket is. Meg tud felelni a szabályoknak.

De önmagát nem szabályozza.

Belső szabályrendszere/gátlásai/normája nincs.

pl (túlfantáziálva a dolgot), ha ki lenne rakva egy lakatlan szigetre 5 másik gyerekkel, felügyelet nélkül, akkor szervezetten bontaná le a szigetet..

Mitől alakul ki egy gyerekben a belső norma? Amikor már önmagukat szabályozzák és vannak gátlásaik, hogy ezt ő NEM csinálja, mert SZERINTE helytelen. Vagy úgy eszébe se jutna olyat tenni, ami helytelen. Pláne nem, hogy még az az izgalmas..

Ezt hogy lehet elérni?