Miért ragaszkodik jobban az 5 éves kilányom a testvéreimhez mint a saját anyjához?

Sokat vártunk rá, évek volt mire összejött a drágám. Nagyon szeretjük, törödünk vele, de nyilván a dackorszakban sokszor voltak "hatalmi harcaink", nem kirívó dolgok, de tény hogy nem hagyok mindent rá. Nevelem, vagyis próbálom amennyire engedi. Valószínű a személyisége nagyobb szabadságra vágyik, de alap dolgokból nem engedek.

A testvéreimmel rendegetg időt töltünk (keresztanyja: "anyja helyett anyja" ami nagyon jó hgy ennyire szereti, de úgy érzem túlságosan is. Tőlük nyilván semmi ellenállás nem éri, szoval én vagyok a rossz zsaru. Vannak unokatestvérei, de az teljesen rendben van hgy ők a legnagyobb pajtások.

Most túl egy egyhetes nyaraláson velük nagycsaládilag, kb levegőnek néz, hozzá se lehet szolni ha a keresztanyja, unokatesok a közelében, kb bárkire lecserélne a családbol. Kisteso miatt nem is tudtam volna jobban résztvenni a mokáiban, de ez akkor is ígyvolt amikor még egyedüli teso volt.

Ti hogy látjátok? mennyire egészséges ha ilyen szinten belefolyik a többi családtag az életünkbe? (heti szinten találkoznak, hétvégén másfél napokat töltenek együtt, és ez elvárás, hogyha nem engedem akkor én vagyok aki megvonja tőle az élményt.

Ezt Egyébként csak akkor érzékelem amikor együtt vagyunk velük. Amugy normál módon kapcsolódik hozzánk amikor csak mi vagyunk (apa anya teso ő)