Egy kisgyereknek hány éves kortol kell tudnia egy pálcika embert lerajzolnia?

Az emberábrázolás egy fejlettségi szintmérő.

Az óvodában évente 2x kérnek a gyerekektől család rajzot, amiből sok mindent leszűrnek. A Nyomonkövető dokumentumban ezeket megőrzik. Kérhetsz fogadóórát és rákérdezhetsz ezekre.

Direkt tanítani nem tanácsos a gyereket,mert az nem célravezatő, de minél több lehetőséget érdemes biztosítani és biztatni kell, hogy rajzoljon. Nagyon hasznos dolog később az írásnál is, ha minél finomabb, gyakorlottabb a keze.

Csak részképességet mér az emberábrázolás. Vannak óvodások, akik imádnak rajzolni már 3-4 évesen is, vannak, akiket nem köt le a rajzolás és vannak, akiket néha. Utóbbiak általában 5-6 évesen kapnak ehhez kedvet spontán, ha nem erőltették őket, és ekkor bármi lehet: el kell fogadni, ha megreked a pálcikafigura szintnél. És van, amikor hirtelen megjön hozzá a kedve a gyermeknek.

A gyermekrajz inkább pszichés tájékozódás alapja. A gyermekrajzból a gyermek lelkiállapota, fantáziája, viszonyulása a világhoz stb megállapítható. Ha nem rajzol, akkor meg nem rajzol az óvodás, semmi gond. Valamilyen ábrázoló tevékenyeság akkor is jellemzi, ha hagyunk nekik spontén teret, eszközt, érzelmi biztonsággal körítve.

A védőnőket meg ne vegyétek már alapul. A saját kompetencuiájukon túl hajlamos sokuk véleményt formálni, sőt, utasítgatni szülőket. Sajnos. És tisztelet a korrekt kivételnek.

A védőnői státusz meg nem elvárások felmérésén alapul, hanem tájékozódáson. Ha tudatában van ennek az adott védőnő, ha nincs.

Az érés sok irányú. Testi (, koordinációs, kondícionális, finommotorikus, nagymotoros mozgások), kognitív (észlelés, érzékelés, figyelemtartás, gondolkodásmód stb), érzelmi (EQ azaz érzelmi intelligencia, szociális, morális).

Az (képzőművészeti értelemben vett) ábrázolásmód elsősorban finommotorikus jellegű, tehát pont nincs elvárás e téren 5 éves kor előtt, sőt, a finommotorikus érés fő jelei 5-6 éves korra mérvadóak: ceruzafogás, evőeszközök fogása, sorminta ábrázolás (önkifejezlés, fantázia, kreativitás).

Teljesen mindegy óvodás korban, hogy rajzolni szeret a gyermek, vagy színezni, vagy sormintázni, gyurmázni, pacsmagolni. Az adna okot gyanúra, ha ezek közül egyiket se tenné szívesen. Persze akkor gyanakodhatunk problémára a gyermekre nézve, ha a felnőttek (szülő, pedagógus) megteremtette ezekhez a feltételeket (érzelmileg, tárgyi környezettel is, eszközökkel stb), és mégsem ábrázol semmi módon szinte soha az óvodás gyermek.

Ha majd iskolába megy, jó esetben óvodást fogadnak ott, és nem iskolást. Legalábbis ez volna a szakmai hozzáállás terén az elvárás (értsd: a felnőttől, poedagógustól elvárás!)

Nem pedig az iskolások futószalagon gyártása...

Az iskolában megteremtik a további lehetőséget a megfelelően jól érő gyermeknek is -a többi, kisebb hányad, aki SNI (problémájú), meg speciális iskolákban köt ki, sajűtos fejlesztést kapnak-, és egyre több esély lesz valamilyen szinten konktéran a festéshez, rajzoláshoz is kedvet kapnia annak is, aki ovis korában konkrétan ezen tevékenységekhez nem igazán vonzódott.