Ha egy 2 éves nem fogad szót az nevelés kérdése?

Tényleg jóból mondom, próbáld meg, kérlek, a keresőt is használni első körben. Hetente van ilyen kérdést itt, válaszokkal. Van, hogy naponta.

Igen, dackorszak, ami mindenkinél jelentkezik, valahol 1-3 éves kor között, fél-másfél éven át, szerencsére (minden korszak más fajta nevelési módot igényel, lehet tompítani a dacot ekkor is, de meg is kell élnie egy szintig; terjedelmi okokból nem részletezném most, érik az én-tudata, szerencsére, és ez a fő oka). Boltos kérdés is sok volt már, két évesekről. biztos találsz rengeteg választ a keresővel, pontosan ilyen kérdések alatt.

"Otthon sem akar szót fogadni, mindent lever, szétönt, mindenbe belenyúl hiába van bünti."

Igen, evvel rontottad el. Dackorszakban van, és nem az a megoldás a dackorzsakosra (sem), hogy bünteted. Ebben a korszakban meg pláne olaj a tűzre a bünti. A megoldás az, ha végiggondolod, mit kell KÖVETKEZETESEN mindig tiltanod neki (NEM büntetni!), és ehhez is tartod magad. De csak ha van értelme tiltani, amit tiltasz!

Másfelől következetesen mindig megengeded neki azt, amit lehet engedned neki, és szeretettel, türelmesen, kedvesen mondod neki és érezteted vele, hogy "ezt az X dolgot szabad, csináld nyugodtan, kicsim", stb. Amikor meg tiltasz, akkor is lehetőleg higgadtan tedd: "Nem szabad azt csinálnod, hogy..." - és KONKRÉTAN elmondod, mit nem. Mert az ovis és a totyogó csak a konkrét magyarázatból ért. Nem működik a "Ne rosszalkodj!", sem az "Ezerszer megmondtam!". Hanem törelmesen, szelíden elmondod neki: "Az a konnektor, nem szabad odanyúlnod!". Najában százszor odanyúl, akkor napjában százszor preóbálod törelmesen elmondani neki. Meglátod, ha EZEN KÍVÜL következetesen engeded neki, ami más csak lehet (már amit tényleg értelme van engedni), akkor egy héten belül (vagy egy-két nap alatt) saját maga fogja saját kezecskéjét visszahúzni a konnektortól, és ha már beszél, esélyesen mondani is fogja: "Nyem cabaaaajd!", vagy ilyesmit. Ami összekapcsolódott a tudatában a konnektorhoz. De ha erőlteted a tiltást, és keveset engedsz neki (mást), akkor megzavarodik, nem érti, hogy ő most akkor mégsem egykülön élőlény, hanem még ő mindig baba, aki babaként egykor egynek képzelte magát veled (anyujábval, apujával), akkor nem tud mást, mint egyre vehemensebben tesztelni, hogy ha ő ellenkezik (Nyem!), azt te meg fogod-e érteni. Ha ideges vagy, ez esetben megérti, hogy "aha, mégse vagyunk összenőve" (ez apozitív megoldása ez esetben), de a feszültsége nem fog alábhagyni sajnos.

Ha viszont érzi, hogy mindig ugyanazokat engeded neki, valamint mindig ugyanaon más dolgokat meg tiltod neki, akkor sokkal kevesebb frusztrációs feszkót táplálsz belé, ráadásul ekkor is foklyamatosan értelmezi és spontán tanuéja, hogy ő nincs összenőve veled.

Igen, a baba még azt hiszi, hogy össze van nőve a szüleivel. Pszicholgia kutatásokban megtalálod. Ebből ered utána a dackorszak. Felfedezi és teszteli ÖSZTÖNÖSEN, hogy neki léteznek én-határai is, nincs veled összenőve. A totyogás az egyik előzmánye és oka, ekkor észleli, hogy el tud távolodni a testedtől. Így hát elkedz ellenkezni, hogy teszteltje ösztönösen, hoyg tényleg nincs-e összenőve veled. Termsézetesen más felnőtt esetén is vizsgálódik, mert újszerű élmény számára, hogy ő mintha egy küölön lény volna...

Temperamentum kèrdèse nagyrèszt. Ìrod is, hogy az első gyermeked teljesen màs.

Ilyenkor fontos a hatàrszabàsz hogy majd 5+ èvesen beèrjen, amit dackorszak alatt tanul.

Imádom a "legyél következetes" tanácsokat. Mikor a gyereked annyira kiidegel, hogy az agyvérzés kerülget, akkor az ember minden, csak nem következetes.

Sajnos nem mindenkinek olyan a habitusa (jah, igen, akkor minek szült), hogy el tudja ezeket a napi harcokat viselni, hogy higgadtan kezelje le a gyerek dacosságát, aki épp az én-tudatát érleli. Egy ilyen gyerekkel az élet olyan, mintha egy ketrecbe zárt állat lenne az anyuka, korlátozva van minden cselekvés, az olyantól kezdve, hogy semmit se lehet a gyerek magasságába vagy a gyerek által elért helyre tenni, ergo mindent a plafonra kell lassan aggatni, egy pelenkázás is idegsejtromboló, öltözködés, úgy általában a lét maga, mert mindig vam valami, amivel dacolhat, amit tiltani kell, amit erőltetni kell, ami miatt körülményesebb az élet, egy csomagot megcímezni, leülni az asztalhoz anélkül, hogy elvegye a papírt, tollat, kis apróságok, de ha már rossz helyre teszem a telefont, elcsaklizza, nincs a mosógépen normális gyerekzár, kikapcsolja,es akkor az esti elalvásról még nem beszéltem. Ezek mind bagatel dolgok, de nap végére, hét végére összeadódik, és csak azt érzed, mennyire kötött és kiszolgáltatott a léted a gyereked miatt. És ebben a feszített létben nehéz következetesnek lenni. Mikor szó szerint tizedjére kéred a gyereket, ne menjen oda, mert .. és elmagyarázod neki, miért, és tizenegyedjére is szarik rá. Legszívesebben, ha dohányoznék, elszívnék egy cigit majd leküldenék egy felest.