Akiknek a gyereke 2-2,5 éves korában nagyon szépen, választékosan beszélt hogyan "tanította"?

#6

Hogy ezen nálunk hogy meglepődtek az oviban. A lányom is szamócát mond.

A kollégáim meg egyenesen hülyének néztek h az eper a fán nő.

Aztán emlékeztettem őket Arany Családi kör című versére

"feketén bólogat az EPERFA lombja"

Azt mondták h ebbe sosem gondoltak még bele. Nem tudták egyszerűen h mi az az eper fa

Keresztfiam felnőtt társaságban van születése óta hétvégenként (zenekar).

Folyamatosan hallgatott minket, a babakocsiban is mellettünk aludt.

Nagyon szépen és okosan beszél, én biztos vagyok benne, hogy ez erősen közrejátszott.

"Arra vagyok kíváncsi, hogy olvasott e mesét, mondokazott e, énekelt e neki kicsi korátol kezdve? Van e összefüggés ezekkel? Vagy mi más lehet még?"

Szinte minden más ártalmas, legalábbis a közvetlen megoldásokat értve alatta ártalmas. (Jól tetted, hoyg idéző jelbe tetted a "tanítás" szót, bár javaslom helyette a FEJLESZTÉS kifejetést. Az se mindegy persze, mi módon fejlesztünk és hány évest.)

Az viszont igaz, hogy a mondókázás, éneklés, mesélés alap a kicsiknek. És hagyd kevére csemegezésni belőlük spontán! Azaz azt mondikálja, amikor amelyiket akarja.

Ne ismételtesd véletlen se.

Sportot se szabad csinálni ebből, gondolom evvel tisztában vagy, de a teljes kép kedvéért hozzátettem. A kisgyermeket nem ajánlatos szakköröztetni, taníttatni (értsd: tilos az oktatásuk! A spontán játék nekik a legfeljesztőbb, valamint az érzelmi biztonság, a spontán utánzási lehetőség, és a jó minták: mondókázol, ringatod, énekelsz neki, mesét olvasol / fejből még jobb mesét mondanod.)

Ami még fontos, hogy mi felnőttek vagyunk a legfőbb mintái a kicsiknek, tehát tiszta kiejtés. Teljesen rendben van a tájnyelv is, de az már nem, ha következetlen, magyartalan a fogalmazása a felnőttnek, meg selypít, pösze, bár utóbbiak nehezen korrigálhatóak felnőtt esetén, főleg, ha szervi oka van. Viszont szerintem adjon magára egy gyerekvállaló felnőtt annyiban, hoyg előbb saját maga megtanul fogalmazni, ha szeretné, hogy gyermeke is ilyenné váljon (nem a kérdezőnek szól, hanem azoknak, akiknek inge).

Bár olykor (NÉHA!) a nem jól fogalmazó, furcsán beszélő szülők ellenére is szépen fogalmazó, szép kiejtésű lesz a gyermek, de ez azért ritka viszonylag, mert egy jó pedagógusi példa legtöbbször sajnos nem tudja (kellően) ellensúlyozni a szülői hibákat. Nem a pedagógus miatt feltételnül, hanem azért, mert a szülői minta általában a legerőteljesebb a kisgyerekre mint hatás.

Hallagsd meg, amikor beszél, amikor csak lehetőség van rá, ha meg épp nincs lehetpőség, akkor szépen elmondod neki, hogy most sietni kell stb, de máskor szívesen meghallgatod őt! (Az meg életkortól függ, milyen az időérzékelés, és az időfogalom.)

Arra szeretném meg felhívni a figyelmet, hogy a mondóka, vers, mese egyfelől indirekt mdon felel meg az érésüknek, tehát tanulságot NEM magyarázunk, valamint verset, mondókát NEM tanítunk! Ragad amúgy is a kicsikre, főleg ovisokra, totyogókra. (Természetesen a középsúlyos, súlyos fogyaték részben más eset, de őket se tanítunk direktben ovis korban, meg totyogó korban, bár némely direkt módszerű speciális fejlesztésnek helye van a középsúlyos fogyatékkal élők számára.)

Másfelől az élő hang elengedhetetlen, felvételről semmit nem ér ovisok és totyogók esetén. Ezen felül a körülmények közül főleg az érzelmi biztonság is kell nekik, mert az erősen szorongó kisgyermek blokkolt az érésében, olykor (átmenetileg) regresszálódik is emiatt, sajnos.

17:23 vagyok, azt elfelejtettem hozzátenni, kérdező, hogy nehogy véletlenül a mennyiséági tényezőt preferáld ("2-2,5 éves korában"), pl nem szabad siettetni a beszédérést (nem szabad elvárni, hogy hamar/gyorsan fejlődjön), önmagában nézve semmit nem jelent, ha csak 36 hónaposan szólal meg először egy gyermek, vagy 12 hónaposan. Tehát ha te mindent jól csinálsz, akkor is lehet, hogy csak akkor szólal meg először, hogy már betöltötte a hármat és az önmagában vizsgálva a tényezőt, teljesen rendben van, épp úgy, mint ha 12 hósan már mondikált szavakat!

(Ha összefüggéseiben vizsgálódunk, csak akkor deríthető ki, hogy van-e baj, vagy nincs. Önmagában véve egyáltalán nem ad okot aggodalomra, ha 34 hós és még nem beszél. Minél közelebb van a nem beszélő gyermek a kb 36. hónaphoz, annál váratlanabbul fog megszólalni, és annál intenzívebben fog érni a beszédprodukciója, mert annyival régebb óta jó a beszédérése. Ha mégse, az ezerből kb 2-3 eset, csak olyankor kell fejelsztésre vinni!)

Eltérő az érés sorrendje a gyerekek között, tehát bármi "jó és rossz" lehet abból, aki már 12 hósan "beszélt", épp úgy, mint abból, aki pont 3 évesen szólalt meg először!

https://www.youtube.com/watch?v=Pq6Z5e_25DQ&t=0s

Jó, és akkor miért pontozta le valami irígy az utóbbi válaszokat? Nem tetszik neki, hogy szakmai válaszokkal is segítik a kérdezőt?

De akkor miért nem hoz fel ellenérveket? Ez a trollokat minősítik.

Így azt hihetik az szülők, hogy rossz válasz érkezett... Ezt direkt élvezi valami kamaszgyerek, hogy a szakmai választ lepontozza -a többit meg ha kell, ha nem, felfelé-, nehogy elgondolkodjanak rajta szülők...?

Annyiból legalább van értelme az ilyen válaszoknak, hogy akad, aki átlát a pontozáson, és megfontolja, pl a jelen kérdező. Ez dícséretes. Legalább eggyel több hasznos választ volt lehetősége végiggondolni. :) Akik meg érv nélkül izmoznak, no comment...