Akiknek a gyereke 2-2,5 éves korában nagyon szépen, választékosan beszélt hogyan "tanította"?

A lányom 2 évesen még szavakat sem mondott. Aztán egyszeriben elkezdett tőmondatokban beszélni. 2,5 évesen olyan szépen beszélt, és olyan szavakat mondott hogy meglepetten néztünk.

Pl: döbbenetes milyen magas, mesésen szép póni

Én sokat énekeltem (mert egyébként is így főzök)

Mondókáztunk is. De mesét pl nem hallgatott végig csak kb 5 évesen.

És hát tvt is nézett esténként

Most ezzel nep leszek népszerű, de rengeteg mesét nézett kb 6 hós korától magyarul és angolul.

Sajnos egyedül maradtam vele és dolgoznom kellett otthonról rögtt CSED után, nem tudtam mit csinálni, sokat ült a TV előtt. 12 hónaposan 2-3 szavas mondatokban beszélt, szinte mindent értett, angol szavakat is mondogatott és meglepetésemre tudta mit jelentenek. A védőnő is rácsodálkozott, kérdezte mit csináltam vele, nem mertem bevallani 😁🤦‍♀️

Az, hogy mikor kezd inkább genetika.

Nyilván azok a gyerekek akikhez nem beszélnek, elhanyagoltak nem ez a kategóra.

Nekem megkésett beszédfejlődèssel is nagyon választèkosan kezdett beszélni, csak 2,5 éves korában kezdett szavakat mondani.

Mindenki meglepődik a szókoncsén és a szóhasznàlaton.

Egyszerűen mi is így beszélünk otthon.

Pl

A földieper nálunk szamóca, mert az eper a fán nő.

Így a gyerek is szamócát mond, de tudja, hogy a földieper is az és mások epernek is mondják.

Vagy használja a tócsa, pocsolya szinonimákat.

Alkat kérdése, semmi másé. Hacsak nincs egy gyerek szélsőségesen elhanyagolva, nem a "tanításon" múlik, mikor kezd beszélni. Meg van az a típus, aki a világ minden kincséért sem hallgatna kicsinek végig egy mesét, azt nem tudod odaszögezni a székhez.

Nekem a fiam viszonylag későn kezdett beszélni, a kislányom meg nagyon korán. Igaz, hogy neki például többet meséltem könyvből, többet mondókáztam, de azért, mert ezeket nagyon szerette már egészen picinek is, a bátyja viszont 2 éves koráig legfeljebb megenni volt hajlandó a könyveket. Ennek az egésznek amúgy sincs semmi jelentősége, már iskolás mindkettő, a kutya nem kérdezi, mondókáztak-e másfél évesen.

Ha csak ezeken, a külső inputokon múlna, nem lett volna megkésett beszédfejlődésű a lányom (a megkésett mozgásfejlődés mellé).

Mondóka, éneklés, olvasott mese. (zsigerből "Hömböldés" lassú mese stílusban) alap volt egészen pici korától kezdve. Még járni sem tudott, hozta az ölembe sorra a könyveket és olvastam neki órákon át. Mellette rengeteg idegrendszert stimuláló mozgásos gyakorlatot is végeztünk, elsősorban a mozgása megsegítésére, de pont mint a beszédindító tsmt-ben (és természetesen kapott célzott fejlesztést is).

És mégis csak tőmondatoknál járt 3 évesen is.

Mondjuk a passzív szókincse mar akkor hatalmas volt, és később elő is jött.

Testvére 2 múlt és ő se beszél még úgy. Bár azért egy fél évvel előrébb jár, mint a tesó járt, holott rá nem jut annyi idő.

Mondhatnám, hogy lehet ez a titok, de kétlem.

Amúgy egyikük se tévézik.

Nem tudom, hogy mennyire az számított ebben, amit csináltam, vagy egyszerűen csak ilyen cserfes eleve; de azért leírom:

Nagyon sokat énekeltem Neki; korán nézhetett már gyerekdalos összeállításokat, de csak meghatározott időszakokban, és időre (pl. fürdés utáni törölközésnél, öltözésnél); rengeteget olvasok a mai napig Neki (meséket, verseket, mondókákat), egyfolytában hozza is a könyveket, és követeli; az elején sokat nézegettünk képeket, beszéltem róluk.

7 hónaposan kezdett el szavakat mondani, 2 éves korára teljesen folyékonyan beszélt. Most 3 lesz, és jónéhány felnőttet simán 'lebeszélne' választékosságot illetően.

Egyébként nálunk lehet genetika is; a nagy,- és dédpapája is nagy dumások.