Hajtekergetésről hogy szoktassam le?

Kedves előző "nem pszichológus", itt bárki bármit állíthat, még azt is, hogy nem pszichológus, azt is, hogy pszichológus (és a fele se igaz), vagy akár azt is, hogy 2+2=5, ami elég szomorú.

A pontosság kedvéért járjuk akkor körül kicsit a témát, a kérdezőt mindezt szintén talán végiggondolásra sarkalhatja, ha szeretné érteni az összefüggséek lényegét.

Szabad is állítani bármit egy szintig, csak akkor vállaljuk is érte a felelősséget, hogy hazudunk, igazat mondunk, vagy épp féligazságot.

Tartsuk szem előtt, hogy e szekcióban többnyire aggódó szülők vannak! (Ez főként a #11-nek szól! Ezért nem kéne laikusként beleszólnod ILYEN kérdésekbe, mert az már trollkodás... tudod? Egy dolog a szólásszabadság és egy másik dolog a kontárkodás! Méghogy pszichoterápia... Jóságos... A gyerekekkel többnyire csak játszani szoktak a pszichológusok! Főként abból következtetnek.)

Nos, én meg szakmabeli vagyok, már bocsánat. Számos bagatell problémát kritizálni szoktam, hogy NE vigyék pszichológushoz a gyereket, mert a kezelés (ha tévesen problémát diagnosztizálnak) -számos esetben- többet árthat, amennyiben nem áll fenn mégsem probléma! Ez főként 6 éves korig értendő. A korai fejlesztés túlkapásai... Striguláért...

Azonban a körömrágás, és a hajcsavargatás, AZ ESETBEN (mint említettem) utalhat szorongásra, ha a szülő fel tud idézni szorongásra utaló tényezőt. Igen, kedves kérdező, a második szaparációs szorongás is oka lehet (bár 22, 23 hónapos gyerekeknél már lecsengőben van, ha nem kicsit hamarább). És a legtöbb esetben a hajcsavargatás és a körömrágás igenis utal szorongásra! Felnőttnél, gyereknél is.

(Tudom egyébként, hogy HA nem társul a hajcsavargatáshoz másfajta intő jel, akkor sokadlagos probléma, és a komolyabb bajokkal így is terhelve vannak a szakszolgálatosok. De a kis baj is baj!)

Az egyik, amire felhívtama figyelmet, hogy NE pusztán tünetileg akarjátok kezelni a problémákat! "A konty TELJES EGÉSZÉBEN megoldja a problémát".

Nem oldja meg! Legfeljebb azt, hogy ne gubancolódjon a haja. A hajgubancolódást én magam kisebb problémának gondolom, mint a szorongást, amire gyakran utal.

Azt is elmondtam talán, hogy a szorongás NEM súlyos probléma.

Ráadásul ez csupán egyetlen tünet, ám de sok esteben utalhat enyhe problémára, pl szorongásra, a hajcsavargatás. Egyfajta pótcselekvés.

A szorongás olykor törvényszerű, velejáró, az érési folyamat része, mint pl a szepar.szorongás -azt se véletlen, hogy megtanulunk félni (a kisbaba pl NEM fél a leeséstől MÉG egy ideig, amíg meg nem tanul félni attól - ld kondicionálódás)-, de ha nem szűri ki a szülő, hogy ettől van-e, vagy mástól, akkor szegény gyerek tövig is rághatja a körmeit, véresre, meg összegubancolhatja a haját, csak szorong és szorong, és senki nem segít neki feldolgozni. (Vagy szerencsés esetben kijátssza önmagából. HA sikerül neki. Attól függ.)

Tehát első körben azt javasoltam, hogy a szülő gondolja végig, lehet-e lelki oka. Akár enyhe oka. Az enyhe baj is baj, ha az tartós! Azt is említettem, hogy ha a szülő nem jön rá, akkor -ÁS CSAK UTÁNA- egy pszichológus segíthet megtalálni a szorongás okát.

Egy szóval se írtam, hogy "azonnal irány a pszichológus!"

Ne feledjük, a hajtépés EGYETLEN tünet és önmagában csak enyhe panaszra utalHAT (pl szorongásra, amire általában valóban utal is).

De amiatt mégis elgondolkodtató, hogy ha az amúgy laikus szülő nem veszi észre esetleg, hogy netán TÁRSUL hozzá MÁS tünet is a gyermeke esetén!

Ezért nagyszerű, hoyg legalább egyetlen tünetre felfigyel, mert akkor lehet gondolkodni, hogy akad-e mellette más tünet is, és akkor már lehet kicsit nagyobb baj is a háttérben. Nem kell persze az ördögöt a falra festeni, de végiggondolni mégis érdemes.

Én is tekergettem, meg körmöt rágtam, holott kiegyensúlyozott, boldog családban nőttem fel.

Ez szokás, amiről vagy le lehet szoktatni vagy nem. Engem nem sikerült, így maradt a rövid haj és a gyerek-körömlakk, mert akkor nem rágtam.