Miért "nem szereti" a kisgyerek az apját?

Ha semminem történt , akkor is van egy ilyen része a fejlődésnek.

Könnyebb elitasítani, mert fáj, amikor elmegy.

Ez is a szeparációs szorongás egy része.

Nekem nyàron lesz 3 éves.

Már elmúlt.

Azt gondolom, amit az első.

Talán segíthet egy egyszerű képes naptár, pl mágneses vagy tépős, ahol az adott nap történéseit be tudjátok tenni napszak szerint egyszerű figurákkal. Ott lathatná mi várható aznap "apa" témában.

Náluni ráadásul a párom kvázi random váltott műszakol (nappal/éjjel/24) 😢

Amúgy ez pont azért van, mert jó apa. Akarna és tudna hozzá kötődni, de a gyerek szàmára kiszámíthatatlan jövésmenése miatt nem tud.

Ha heti 5 percet foglalkozna vele, akkor nem így lenne.

Igen, van ilyen, ahogy az előzőek írták.

De hasonló megeshet anyával szemben is, amikor csak apa fürdetheti, apa olvashat mesét neki, apa foghatja a kezét közös sétakor stb.

Tényleg nem esik jól ez az elutasított szülőnek. Nyugtasd meg a férjedet (pl. mutasd meg az itteni válaszokat), hogy ez természetes dolog, és a legkevésbé sem az ő szülői szerepének a kritikája.

Normális, és elmúlik. Nyugtasd meg a párod, hogy ez a fejlődés része sajnos... Nálunk is nehéz időszak volt.

De a párod felnőtt, szóval nyeljen egyet :).

Elmúlik majd, nyugi!

A húgom a fia 2 éves kora körül ment vissza dolgozni (ápolónő).

Reggel hazaért a műszakból, erre a kisfia "letámadta", hogy nem szereti, menjen vissza dolgozni!

Gondolhatod, hogy esett a húgomnak...

De ennek a lereagálása csak intelligencia kérdése.

Természetesen a gyerek ezzel csak a haragját fejezi ki. Mivel azt szeretné, ha mindkét szülő vele lenne.

Nálunk a lányom nem bírja azokat, akikre haragszom és ki is mutatom. Úgy érzi együtt kell velem éreznie/meg kell védenie/utálnia kell azt, akit én is.

Nem lehet, hogy hallott egy veszekedést, vagy sértődéses akármit, amiből úgy gondolta, hogy nem szereted a férjed?

Pont, hogy szereti, biztonságosnak érzi, hogy kifejezze a negatív érzelmeit neki is. Egy ennyi idős a pillanatnak él, nem gondolkodik távlatokban, nem fogja fel mit is mond pontosan. Ő akkor és ott nem apát akarja, hanem téged. Ennyi van mögötte. Nálunk is ez van, mindent csak én csinálhatok, csak engem akar. Ha ott vagyok. Ha nem, akkor az apja is tökéletes neki. Egyszerűen téged előnyben részesít és csak így tudja elmondani, hogy ha téged akar inkább. A legtöbb gyereknél van ilyen.

Nekem amúgy már a könyökömön jön ki, hogy nem bírom levakarni magamról. Jól elvan az apjával is, nagyszülőkkel is, de ha ott vagyok, ugyanúgy engem nyaggat minden szarral, visít, hogy semmit se csinálhatnak, én meg örülnék, hogy végre valahára valaki más is van, aki foglalkozik vele. És akkor anyámék se értik, hogy miért csak a gyereket akarom küldeni hozzájuk pár órára, miért nem megyek én is vele. Hát azért, mert nekem az nem kikapcsolódás. Ha ott vagyok, ugyanúgy anyaaaaa, anyaaaa, csak anya, nem, anya húzza fel, anya adja ide, anya tegye oda, anya, anya, anya jöjjön, anya mondja, anya nyissa ki, anya törölje....