Szerintetek mennyire rossz ötlet/elítélendő, ha nem az anyuka világosítja fel a gyermekét?

A kisgyermekekre jellemző, hogy időnként ugyan abban a témában több felnőttet is megkérdeznek, sokszor úgy, amikor a másik felnőtt nincs jelen. Ösztönösen is kíváncsiak, hogyan mond el valamit az egyik felnőtt, és hogyan beszél ugyanazon témáról egy másik.

Egyéne is válogatja, melyik gyereken hogyan csapódik le, de én nem vélem kockázatosnak 10 éves korig, ha idegen beszélget a nemiségről a gyereknek, akkor se, ha vélhetőleg először hall a dologról a gyermek. Az se kizárt tehát, hogy ha te felvilágosítod a menzeszről a kislányt, később meg fog kérdezni más felnőttek: tanárnénit, a saját anyukáját akár.

A lelkében nem okoz kárt, bár, mondom, nem árt ismerni a konkrét gyermeket. Ha semmi jele, hogy kárt okozna neki, akkor nagyon nem kockáztatsz, kérdező, ha felvilágosítod őt erről. Kisgyermekekkel foglalkoztam, ez a tapasztalatom.

Azt mondjuk nehezen tudom elképzelni, hog amikor 10 évesen -igazából túl korán, az anyukát is meglepve- megjött az első "bajod", akkor nem mondott annyit se az anyukád, mint amikor megvágtad késsel az ujjad, vagy lenyúztad a térded, hogy mikorra már begyógyul, sose félj.

Azt se tudom elképzelni, hogy az öcséd tanú volt a te fehérneműd mosásának, de te soha nem láttad az anyukádat a sajátját mosni pont ugyanilyen helyzetben. És hogy nem érdekelt, hogy mi történt vele.

Vagy hogy 10 évig soha nem hallottad az anyukád különböző olyan dolgokat mondani, hogy "na, most nem veszek fehér nadrágot".

Vagy hogy nem böngészted az otthon levő -vagy könyvtári- könyveket egyszer sem.

Vagy nem kutattál a fürdőszoba fiókban-szekrényben, hogy mik vannak ott.

Stb.