6éves kisfiammal online tanuljuk, amit a logopédus küld leckét. Eddig mindent tudott. Most az a feladat, hogy meg kell neki mondani hol hallja az "r" hangot egy szóban?

Tegyél ki 3 tálkát elé (ezek fogják jelenteni a szó elejét, belsejét, végét) és 1 kisautót vagy bármit, ami elfér a tálkában. Az elején úgy gyakoroljátok, hogy felveszel egy kisautót a kezedbe és a tálkák felett mozgatva mondod az adott szót. Jól hangsúlyozd közben az R hangot.

Tehát fogod a kisautót. Felemeled az első tálka fölé és kimondod, hogy: KÉRRRR. A K hangnál az első tálka felett, az É hangnál a középső tálka felett és az R hangnál az utolsó tálka felett legyen az autó.

Szó belsejében is időzz el az R hangnál a középső tálkánál. Azaz úgy mondd, hogy TÉRRRRRRRRKÉP. (A TÉ-nél az első, az R-nél a középső, a KÉP-nél az utolsó tálka felett időzzön a kezed a kisautóval.) Szó elején pedig ugye az első hangnál kell sokáig perdítened (RRRRRRÉPA).

Később ő pakolhatja majd a kisautót mondjuk.

Sok sikert! Egy logopédus

1-es vagyok.

Ha véges az otthoni tárgyi lehetőség, akkor 3 rajzolt karika felett mozgatott ceruza is lehet az eszköz. Be is színezheti a kisfiad, amelyik a megfelelő és minden szó kaphat saját 3-as karikát.

Kedves harmadik, nem magyarázzuk a beszédet, hét éves korig, sőt, lehetőleg kilenc éves korig sem, mivel absztrakt gondolkodásra NEM képes a kisgyermek!

Nem is szokták 5 éves kor előtt a logopédusok fejleszteni a hangképzést, érthető okokból. 5 éves kor előtt legfeljebb csak megfigyelik a gyerekeket, hogy beszédérésben van-e elmaradás, ami a legkevésbé érinti a kijetést. Más tényezők fontosabbak 5 éves kor előtt, mint a kiejtés.

TILOS feladatokat gyakoroltatni 6 évesnél fiatalabbakkal - és ez értendő bármire!

Nem csak beszédfejlesztés esetén tilos!

Az agyi érés más stádiumban van még! Az agykérget nem szabad különösebben stimulálni, 6 éves kor előtt! A direkt módszerek ingerlik az agykérget, ekkor ez még neurotizáló hatású!

Indirekt módszerekkel nevelünk, fejlesztünk 90%-ban, ovisokat, bölcsiseket.

Kivételt képez az, ha a kérdez a kisgyermek, válaszolunk neki konkrétan (persze az ő nyelvezetén és gondokodásmódján, megértési színvonalának megfelelően).

Kivétel továbbá egyéb konkrét tevékenység, pl állatok etetése, átkelés a zebrán, napirendi tevékenységek, öltözés-vetkőzés (persze lehet adott esetben játékossággal, és/vagy indirekt módszerrel kombinálni).

Ezek kivételesen (alapvetően) direkt módszerek, tehát oktatás / okítás.

Azonban 90%-ban indirekt módszerekkel szabad csak fejleszteni ovis és bölcsis korban a gyerekeket, tehát úgy, hogy észre se vegye a gyermek! Máskülönben blokkolod, megfelelési kényszert váltasz ki náluk, 3 év alatt meg fokozod a dacreakciót feleslegesen.

Az első írja jól. SZEMLÉLTETNI kell, mert abból ért az óvodás! Eltapsolni is lehet, attól függ, hogy eléggé személetes-e. (Azért utalok erre is, mert a tapsolásról is írt valaki.)

Kedves kédezőnek is hangsúlyozom:

NE magyarázd el EZT számára!

Hanem mutasd neki! Játszd el! Szemléltesd!

És fontos továbbá, hogy hat éves kor előtt még ezt SEM szabad tenni a gyerekekkel, mármint kiejtésgyakorlást nem szzabad!

Az ötödik életév viszont erre nézve határeset, szakemberrel (logopédussal).

A szó eleje -vége megértéséhez az is segít, ha egy vonatot/villamost rajzolsz, jó hosszúkásat, vagy akár elővesztek a játékai közül egyet. Megbeszéled vele, hogy elöl ül a vezető (berajzolod, vagy betesztek egy játékfigurát a vonatba, és a végén integet Peti, vagy a kutyus.

Ha már egyértelmű a gyereknek melyik a vonat eleje és vége, akkor ezt teszitek az asztalra, bal oldalra az elejét és jobb oldalra a végét,és a vonat mellett mozgatod a kezed, miközben lassan kimondod a szót. odarakhatjátok a három tálkát is a vonat mellé, és lehet dobálni bele a gyöngyöket.

Legmenőbb, ha van egy három elemű vonatod, és kis játékfigurák szállnak be a vonatba attól függően, hova szól a jegyük. A "jegy" kis kép, amiről a gyerek eldönti, hol hallja benne a gyakorolt hangot. Székekből nagy vonatot is építhettek. Néha próbálkozzon valaki érvénytelen jeggyel is (nincs benne a keresett hang).

A gyógypedagógusok egy része, így logopédusok gyakran nyomás alatt vannak, hogy minél hamarabb végezzenek vizsgálatokat, feladatokat kicsikkel, ami az esetek egy részében

nem indokolt. (Jelzem a #7-nek.)

Legalább hét éves korig a gyerekek zömének térirány tévesztése van, ami életkori sajátosság, természetes. Az írás tanulásnál is látszik, hiszen a "p"-t és "b"-t hajlamosak felcserélni egymással, vagy pl az R-t orosz "JÁ" betűnek írják, ami az R tökörképe, és így tovább.

Legalábbis időnként eltéveszitik mind írás során, mind olvasáskor. Így az ovisok térirány érzékelése sem alakult még ki fixen!

Ennél fogva megértem, hogy a kérdező gyermeke elbizonytalanodott eközben.

Így hát javaslom óvatosan bánni a vonatos, meg egyéb hasonlatokkal. Az ovisoknak még felcserlhető az "eleje", és "vége" egymással, akár a JOBB ás a BAL fogalma, érzékelése (lateralitás).