Tervezitek, hogy a gyereketeket már kiskorától elkezditek taníttatni zongorázni vagy hegedülni, vagy már taníttattátok? Mi a véleményetek a korai zeneoktatásról?

Senki nem tanult hangszeres zenét a családban ,de Apukám úgy döntött, hogy az általános mellett, járjak zeneiskolába.

Elvégeztem a hegedű tanszakot, emellett tanultam szolfézst és hetente kétszer jártam karénekre.

Aztán teljesen más irányba alakult az életem, nem lettem zenész. 14 éves koromtól a műszaki dolgok érdekelnek, de megmaradt a zene szeretete.

Kerek 6 évesen vették fel a lányomat zeneiskolába. Még nem iskolás. Gitárra került végül, mert csak az volt vagy furulya. Később így könnyebben átveszik majd zongorára, ha akar.

Nagyon ügyes, 4 alkalom után már el tud játszani 2 kis dalt. Nem is hittem volna, én hülye vagyok a zenéhez

A kettes megragadta a lényeget, egyébként szakmámba vág. Hét éves kor előtt az indirekt nevelés nem hogy ideális, hanem 95%-ban ez kell, direkt módszerek helyett (direkt módszert pl az oktatás). A direkt mdszerekkel több probléma is van 7 éves kor előtt, az egyik fő gond az agyi érés fázisa, mivelhogy a direkt módszerek blokkolják a spontán elaborációt (agykéreg alatti agyi állomány érését), tehát a kisgyermek kreativitását az érzelemfeldolgozásukhoz, ennél fogva csak néhány kivétel van, máskülönben csak indirekt módszerekkel szabad nevelni, fejleszteni a 7 év alattiakat. De ki fogok térni a kisiskolás korra is mindjárt...

Ha már betölti a hetet egy gyermek, akkor lehet szakkörökben gondolkodni, akár zenetanulásban, de ez attól függ... Lentebb részletezem picit...

Azt azonban hozzátenném, hogy hibás hozzáállás az iskolarendszertől (egyébként is ezer sebből vérzik az ezeréves poroszos oktatás), hogy finommotorikusan (mint mi, felnőttek) már írni tanítják a kisiskolásokat elsőben, holott csak 9 éves kortól volna szabad, mert a kéztő csontosodása akkor fejeződik be!

A Waldorf (alter) pedagógia legalább ügyel erre, addig csak nagymozgásosan tanítja írni a gyerekeket (pl egy nagy tálca homokban, 20 centis betűkkel), és nem kapkodják el az alapokat, pont ezért fejlődjek jobban ott a gyerekek mind EQ, mind IQ tekintetében, nagy átlagban.

Márpedig, mint tudjuk, a hangszertanulás is finommotorikát igényel. Nem beszélve tehát, hogy ráadásul sajnos direkt módszer és

nem indirekt... Ami hét éves kortól rendben volna, de akkor még továbbra is fennáll a másik gond, az említett fiziológiás (csontosodás).

Nyilván már 3 éves kortól se csak nagymozgások léteznek, hanem finommotorika is, 3-4 évesek elkezenek maguktól rajzolni SPONTÁN (ha van eszköz), ez teljesen rendben is van, csakhogy evvel szemben az irányított, direkt tanítás viszont sem az agyi érés fázisa miatt

nem ideális, 7 éves kor előtt, pláne nem az ujjakkal végzett finommotorikus és egyben irányított tevékenységek nem optimálisak olyan kicsi korban.

Ki lehet erőszakolni 7 év alatt mindezt, vannak rá példák, csak éppen arról nem szól a fáma, hogy azon gyerekek szinte mindegyike megfelelési kényszerrel és neurózissal küzd, pár éven belül és onnantól, ahogy ráveszik az oktatásra, ha 7 éves kor alatt veszik rá (még ha tetszik is neki az adott tevékenység!).

Legtöbbször bagatellizálják, ha az van, mert cikinek érzik. Így sokszor nem is ismerik fel ezen összefüggéseket a szülők. Vagy pedig más dologra fogják, ha mégis elismerik a gyerek majdani neurózisát.

Valamit valamiért. Óvodás csoda gyereket akarsz, vagy egészségeset? Lehet választani. Más kérdés, hogy POTENS MÓDON zseniálisak az ovisok, általában, csakhogy türelem, rózsát terem, mindennek meg van a maga ideje, helye. Csínján kell bánni a tehetság potenciállal, mert könnyen lehet nagyot bukni! Úgy, hogy fel se fogod ismerni esetleg, hogy mi váltotta ki am ajdani bajt! Hogy a szakkörösdi váltotta ki...

Summa summárom: a kérdésed lényege kapcsán attól függ, mit tartasz korainak. Hét éves kort javaslom erősen mint alsó határ, tehát attól idősebbek, vagy hét évesek esetén rendben van az ismerkedés a hangszerekkel, de csak óvatosan, és inkább 9 éves kortól javaslok hangszerjátékot tanulniuk. Akadnak olyan zeneiskolák, ahol alsósokkal úgy foglalkoznak, hogy 9 éves korig nincs hangszeroktatás, viszont a zenével sok más szempontból is lehet foglalkozni addig is.

Lemaradt a mondandóm vége: ha általánosságban értjük a hangszerekkel való ismerkedést, akkor nyilván baba kortól lehet, sőt, nagyon jó, ha kezébe vesz a baba, totyogó, ovis: csögőt, megfújja a furulyát, kedve szerint, aztán dobokat püfföl kedvére, majd pl óvodapedagógus hatására egyenletes lüktetéssel tapsolnak, dobolnak a gyerekek, majd 4 éves kortól egyszerűbb ütemeket is le tudnak ütni általában rögtönözve, vagy épp utánozva -A SPONTÁN UTNÁZÁS A LEGFŐBB TANULÁSI MÓDJA az ovisoknak és kisebbeknek!-, DE KB ITT A HATÁR, mit szabad átadni nekik a hangszerek kapcsán, 7 éves kor előtt! És mindezt tehát indirekt módszerekkel szabad csak!

Tehát, félreértés ne essék, a tekintetben intek mindenkit óva, hogy kokrétan hangszeren játszani tanuljon 7 éves kora előtt

-tehát NE tanuljon hangszeren, 7 éves kora előtt a gyermek, direktben-, sőt, lehetőleg inkább csak 9 éves kortól javaslom. Megindokoltam, hogy miért.

Párom szaxofonozik, hegedül és nagyon jó ének hangja is van, zenekarban énekelni is szokott lagzikban.

Én furulyán, gitáron, xilofonon és hegedűn tudok játszani.

Kisfiúnk lesz, még a pocakomban van. Szívből remélem, hogy megtanul majd egyszer szaxofonozni/harmónikázni/hegedülni vagy, amin szeretne.

Számomra a sport is ugyanilyen fontos. :) Így én emellett ezt sem tiltanám neki.

Azt gondolom a zene boldoggá tesz, megnyugtat, sikerélményt ad, önbizalmat, önismeretet nyújt, alázatra, szorgalomra tanít. Meg számos jótékony hatása van.

Óvodában én semmilyen hangszeren nem kívánnám taníttatni.

Kisiskolás kortól elsőtől mehet hegedűre/ furulya/ zongora, ha szeretne.

Gitár szerintem elég később akár 5.-től.

Szaxofon és egyéb fúvós.. is olyan, hogy be kell érjen a tüdő, mert nem könnyű megszólaltatni, kell fizikum is, mert nehéz a hangszer, valamint fontos, hogy erős legyen a csontozata, itt főleg a fogakra gondolok. Így azt gondolok, hogy ezt is inkább 5.-től.

Minden hangszernek meg van a maga ideje. :) Bármit is választ támogatni fogom benne. Bízom benne, hogy az apja zenei érzékét és énekhangjàt fogja örökölni. :D illetve, hogy olyan tanárokat fog majd ki életében, akik motiválóan hatnak rá, mert sajnos nem elég a megfelelő hangszer, a tanár legalább annyira fontos sajnos.