Miért van az, hogy egy apa jobb nevel egy gyereket mint egy anya?

Sok mindentől lehet ez a felállás, de nem jellemző.

Az én férjemnek pl jobb a személyisége, nyugodt természet, laza, viccesen fogja fel a dolgokat, nem stresszel. Én görcsös vagyok és ideges, full stressz, tökéletesre törekszek, nekem semmi se jó.

Szerintem ő jobb apa mint amilyen anya vagyok én szerinte meg hülyeségeket beszélek. Ez saját példa.

Viszont nem ez a jellemző. Hányszor olvasod, hogy apuci elhagyta a családját. Az hol jó apa? Hogy direkt vállal extra munkát, nem kell a pénz, csak hogy távol lehessen. Hogy hazamegy a munkából és azonnal elterpeszkedik, várja a kiszolgálást. Hogy "nem tud mit kezdeni" egy csecsemővel. Hogy nem pelenkáz, hogy nem altat, hogy amikor a gyerekre felügyel, akkor xboxozik, vagy tvzik. Hogy nem kel fel soha soha éjszaka, mert ő dolgozik, hiába beteg pl az anya.

Nem az, van rengeteg anya akinek szintén nem való gyerek, de a fentiek a jellemzőek, nem gondolod?

2# az én férjem is a laza vicces apuka.. Volt addig amíg én nem kerültem kórházba 2x a 3.terhességem alatt. 😂😂 Ne félj egyszer 10 nap mjad 3 hét alatt 5 évet őszült 😂

Abban a nagyon kevés pár órában amit eltud tölteni velük könnyű mindig viccesnek lazának lenni.. Egy anya. 24 órázik legtöbbször. Az azért más.

Igen az enyém is ilyen. Addig amíg nem torlódott fel minden a laza stílusa miatt. Aztán nem jutott egyről a kettőre. Nálunk 6 (fejletlen idegrendszerű) és 3 (dackorszakos) éves várt haza. 😂🤷‍♀️

Most nem mosogatunk majd később. Később sem mosogatott. Aztán hm másnap nincs ez nincs az mert mindent befogtak..hegyekben állt a mosogatnivaló. Aztán mire észbe kapott elszabadult a pokol. Nem győzte utólérni magát. Ami persze nem sikerült.

Főzés. Azt hitte ha majd 5 fogásos ebédet rittyent a 2 gyereknek majd elalélnak. Hát nem aléltak.. Sőt nem is ettek mert "ők ezt nem szeretik" ránézésre 😂😂😂

Sorolhatnám. A lényeg az a 3 hét felborított mindent, férjem eléggé meggyötört volt 😂 aztán közölte ne merészeljek még 1x ennyi időt "wellnesezni" a kórházban 😂 jobban elfáradt mint munkában (kőműves) ami ugye nem pont igaz csak másképp fáradt el. Nem fizikailag, hanem agyilag ami szerintem rosszabb.

Nagy tanulságokat vont le és most már nem csodálkozik meg okoskodik mikor este haza ér nekem meg épp szikrát szór a szemem, vagy levagyok nyúzva.

Imádom a lányaimat úgy ahogy vannak, még ha néha nehéz is, és néha kiszaladnék a világból. 😅 De sosem cserélnék senkivel.

#4-es, akár az én férjemről is írhattad volna a jellemzést. Nálunk is ugyanez a leosztás.

Most annyiban változott a dolog, hogy ő van otthon 0-24-ben (home office) a 2 éves gyerekkel és én járok el dolgozni. Így azért már rajta is látszik, hogy megterhelő az otthonlét. Nem a házimunka vagy a gyerek ellátása,hanem egyszerűen csak a bezártság. Én ide vezetném vissza a lazaságot: amíg anyu otthon, a 4 fal között van a gyerekkel vagy max más kisgyerekes szülőkkel beszélget, megfeszül, hogy minden tökéletes legyen, mert ugye ha nem ragyog a ház, nem hercegeket megszégyenítően jól nevelt a gyerek, nem csinos a feleség, akkor a társadalom szerint sz*ranya, addig apunak megadatik az a "szabadság", hogy bemegy a munkahelyére, felnőtt emberekkel, felnőtt témákról beszélget, több inger éri, nem rajta csattan az ostor, ha a ház rendetlen vagy a gyerek neveletlen.

Sokkal magasabb elvárások vannak a nők felé, mint a férfiak felé, és belegebedünk abba, hogy ezeknek az elvárások a megfeleljünk.

Így apának több energiája marad a gyerekkel játszani, több türelme van, míg mi nők folyamatosan stresszben élünk, hogy mindig minden elvárásnak tökéletesen megfeleljünk.

Vagyis 6-os.

7-essel nagyon egyetértek, már próbálta. Megfogalmazni ezt. Ezen a problémán az áltökéletes influencer anyukák sem segítenek, akik mindig tökéletesen megvilágított módon, full sminkben, kiöltözve "hi guuuuuuyyyys" felkiáltással indított videóbanmegmondja a tutit.

Férfi vagyok, és bár a szakmám miatt egészen jól értek a gyermekneveléshez (fejlődnöm azért nekem is van mit, mindig), de saját gyermekem nincs. És ahányszor belegondolok, égnek áll a hajam -elismerésem jeléül-, hogyan képes sok nő állandó jelleggel talpon maradni, akár csak egy pici gyermek mellett is, akár egy egészséges pici gyermekkel, legalábbis négy évesnél kisebbel...

(Középsúlyos fogyatékkal élő gyermekek neveléséről meg ne is beszéljük, pokoli lehet, gyermeknek is, szülőnek is...)

Nem ismételném az előttem szólókat, de nem ugyanaz bölcsiben, oviban, suliban dolgozni gyermekekkel napi 7-8 órában, valamint otthon állandó készenlétben lenni. Hiába van a nevelési intézményekben sokszor akár 30 gyerek is, mégis, ha vége a munkaidőnek, szabad az ember.

Kivéve persze, ha otthon várja egy dackorszakos két éves, vagy egy mikor hasfájós, mikor fogzó kisbaba... Le a kalappal előttetek!

Sokszor elképzeltem, mi lesz, ha egyszer vállalnlék gyermeket... De egy férfinak valóban nagy erőpróba egy kisbaba (bár biztos léteznek kivételek is). A totyogó se pont az állandó örömről szól, pedig csípázom a búrájukat... A gyerekek okosak, aranyosak, de van velük gond, és számomra -három éves kor alatt- minél kisebb, annál több nehézség és aggódni való.

Kb 3-4 éves kortól már nem vészes, de akkor meg ott van a saját gyermek esetén, hogy az egész élete még mindig a szülőtől függ leginkább, és ez, gondolom, egy kicsit más érzés, mint mások csemetéjére vigyázni, amikor ha lejár a munkaidő, rövid úton aznapra a felelősség "letudva" a mások gyerekéről. Mondom én, aki szívesen foglalkozom mások gyemekével, és (2 és fél) 3 éves kortól felfelé. De egy saját gyermek miatt még inkább halálra aggódhatja magát az ember (úgy képzelem el). És az nem lehet könnyű.