Attól, hogy valakit kielégít az, hogy folyton gyerekkel van, miért kell lenézni azt, akit nem?

Te mitől vagy különb? :) Attól hogy nem a szemébe, hanem vele ellentétben te a háta mögött ekézed, hmm?

Legalább ő őszinte (meg valószínűleg önigazol).

Nekem is volt egy ilyen "barátnőm", leépítettem.

Nekünk nincs közelben segítségünk, ha lenne biztos többet hagynám rá a gyerekem, de amikor elmegyünk a nagyszülőkhöz vagy ők jönnek hozzánk, akkor meglépünk a férjemmel néhány órára (előadásra, moziba, vagy csak sétálni, mikor hogy sikerül). A nagyi jelentkezett, hogy nyáron szeretné ha több napra is otthagynánk a kicsit. Semmi gond, elvannak együtt. Én visszamentem dolgozni, ő maradt otthon 2 kicsi gyerekkel, anyósa a szomszédban lakik, de nem engedi hogy átvigye a nagyobb unokát, nem alhat ott még délután sem, nem ehet ott, mert a nagyi kajája után az otthoni koszt nem kell, nem főzhet rájuk az anyósa, mert még tudja oldani, szóval semmilyen segítséget nem fogad el. 3 éve még a boltba se tette ki a lábát és nem volt fél óráttól tovább távolabb a gyerekeitől, ami nem baj, csak ne nyafog jön folyton, hogy milyen fáradt, hogy kikészítik a kölykök, nincs ideje semmire, nincs ideje főzni, lejönni a játszótérre, kávézni egyet amíg a lurkóink játszanak, de én vagyok a sz*ranya, mert vágyom a férjem közelségére, adok magamra, szeretem a munkám, sokat utazunk/kirándulunk hármasban.

Na ilyen megkeseredett emberre nincs szükség az életemben, úgyhogy egyre kevesebbet keresem a társaságát.

7, de te miért nézed le azt, akinek ez megy önállóan is, amit nálatok csak az édesanyád tud kivitelezni?

Ahogy anyukád be tudja vonni a gyereket, más meg a saját gyerekét.

Szerintem nem lenne ezzel baj, ha a másik anyuka tényleg elégedett lenne az életével. Ha neki tényleg jó úgy, hogy a gyerekkel mindent együtt csinál, folyton együtt vannak (sok anya érez így, és ez szuper! Én pozitív értelemben írigy vagyok rájuk. ), de előadni a mártírt, panaszkodni mégis piszkálni azt, aki bevallja, hogy neki jól esik néha a magány,na az nem fer.

Sajnos egyre több olyan szülő van, aki "éppazértsem" adja oda a nagyszülőknek a gyereket. Akkor sem ha a kicsi és a nagyi is igényelné, mert "magamnak szültem, én nevelem". Itt most nem arra gondolok, hogy minden nap órákra le kell passzolni azt a szerencsétlen kölyköt, hogy a nagyszülőknek se maradjon egy nyugodt percük se, de pl az enyém imád a nagyszüleivel játszani,a nagyi is kéri, hogy vigyem hozzájuk, miért vonnám meg tőle ezt az örömöt, csak azért, hogy magam mellett tartsam, hogy márpedig itthon maradsz és mindent velem csinálsz. Én is imádtam a nagyszüleimnél lenni, a mai napig nagyon szoros a kapcsolatom a 90 éves nagymamámmal, de ettől még anyukámat nem szeretem kevésbé.

Szóval a lényeg, hogy szerintem valahol a kettő között van az arany középút.