Akinek 3 év körüli gyereke van mennyire szófogadó ? Mindent meg csinál amire kéritek ? Utcán ,boltban ,idegen környezetben hisztizik ?

A fiam nem hisztis volt, hanem egy dacos akarnok, nem sírt hanem dacolva kinevetett vagy örjöngött. És hangos volt. És tudta csinálni mindenhol, rengeteg kellemetlen élményem van ilyen pillanatokról, kő kemény mustang típus.

Most 5 éves és nagyrészt kinőtte,, bár elvétve előfordul ha nagyon fáradt vagy nagyon éhes.

Hatalmas adag türelem szeretet, pozitív fegyelmezés kellett és mellette belső feszültség és szétforgácsolódott idegrendszer hogy jól csinálom e, mert sokáig semmi látszatja nem volt hogy javulna a helyzet.

Aztán ennek az elhagyására is megérett mint a szobatisztaságra :)

Kislányom 2,5 éves. Eddig semmi, de semmi problémám nem volt Vele még a boltban. Köszön, vannak igényei, aminek hangot is ad, de ha azt mondom, hogy nem vesszük meg, akkor sem csinál jelenetet, elfogadja.

Még sosem vágta magát földhöz, vagy ilyesmi. Ha nagyon elszakad Nála a cérna -az is csak nagy ritkán fordul elő-, akkor sikít egyet teli torokból, aztán ennyi. Ezzel ki is adta magából a feszültséget. Persze sírások időnként vannak ezért, vagy azért, de elég könnyen dűlőre lehet Vele jutni.

Otthon rendet rak, elpakolja a játékait, ha kérem, és nagyon szeret nekem segíteni.

"Nekem 4 évig álomgyerekem volt, egy kiegyensúlyozott tündér.

Volt."

Az, hogy "volt", sok mindent megmagyaráz. (Nem okollak, kedves válaszoló, nehogy félreérts, hiszen nem ismerlek, csak példaként emelem ki, hogyan működik mindez, kisgyermekkorban.) Kimaradt nála a dackorszak, amely a körülmények okán -pl hibás nevelés, és/vagy pl más okozta szorongás hatására- el lett fojtva benne. AMI NAGYON IS BAJ. Ugyanis ha kimarad a dackorszak, akkor -ahogy te is tapasztalod- később zavarokat okozhat (pl nehezen tud nem-et mondani, vagy épp az ellenkezője: folyton dacol, habár már más agyi érettség közepette, és más pszichológiai attitűd közepette).

Más kérdés, hogy egy kimaradt dackorszak sose fog megismétlődni abban a formában, ami az éntudat érésekor jellemző

kb 1 - 3 éves kor között (amikor a dackorszaknak nevezett időszak van). Azonban torzult formában sajos igen.

Megint más kérdés, hogy ha nem marad ki a dackorszak, akkor is megjelenhet -megismétlődhet- a dac, bármelyik életkorban, csak hát részben más okokból kifolyólag (és épp ezért azt NEM nevezik dackorszaknak).

Ovis korban pl a bizonyítási vágy, a megfelelési vágy, és a saját akarat érlelése váltakozik, ez tehát részben más jellemző, mint totyogó korban.

Több neveltem is volt már, ovisok, sulisok. Egyénfüggő, hogy három évesek mennyire szófogadóak, sokat számít a szüleik hozzájuk való viszonyulása, hogy hogyan nevelik őt, főként totyogó korban a kompromisszum és következetesség egyensúlya tekintetében. Választani is engedni kell a totyogót is, a három évest is, bár abból kell felkínálni, amely összes lehetőséget elfogadhatónak tekinti a nevelő (szülő). Nem mindig megfelelő a szülők hozzáállása, ebből is fakadhat, hogy nem eléggé szófogadó a 3 éves, bár teljes mértékben nem is várható el még a szófogadás a kicsik részéről.

Van, hogy a nevelő / szülő remekül nevel, viszont valamiért (egyéb hatásra) szorong a gyermek. Ennek egyéntől függően eltérő követkeménye lehet, akár megfelelési kényszer 3 évesen, akár dac. (Ami nem azonos a dackorszakkal, mint kifejtettem. Mert már 3 éves, más a fiziológiás háttért pl agykérgi és agykéreg alatti állomány érése, stb.)

A nagy 6 - ő fejletlen idegrendszerű többemberes még mindig. 4 éves koráig nagyon nehéz volt vele, most is, de nagyon sokat javult a helyzet. Napi szinten össze akad a bajszunk, de idehaza.

A középső teljesen más, nála fázis késésben van a dackorszak, és lehet ki is maradt volna ha nem születik meg a húgi. Ő jelenleg többnyire inkább a figyelemért hisztizik, most ébredt fel benne az "Enyém" korszak így azért sokat háborúznak a nővérével kb mindenen. Ő inkább az a csintalan incselkedő csibész mint a boltban leverem a hisztit kategória. De ő sokkal könnyebben kezelhető mint a nővére.