Leszokik errol valamikor?

"De meg hiaba mondom neki,hogy masok elott nem szabad,remelem idovel megerti."

Teljesen természetes a nemi önkielégítés, baba kortól jellemző mindenki esetén (hacsak nincs extrém, vonatkozó eg.ügyi problémája.)

De, ahogy valaki helyesen megjegyezte, sok kisgyermek akkor is így tesz, ha pisilnie kell. Nem csak akkor, amikor a saját testét felfedezvem örömet okoz önmagának a saját nemiszerce ingerlésével.

Öt éveseknek szoktam elmondani, hogy mások előtt nem illik a nunijához/kukijához nyúlnia, de mindig hozzáteszem ilyenkor, hogy máskülönben szabad és rendben van. Azért teszem hozzá, mert nagyon érzékeny a pszichoszexuális érés, gyermekkorban, tilos megszidni érte, hát még rácsapni a kezére emiatt.

Az ovpedes helyesen utalt rá, hogy egy gyermekcsoportban változatos formáit lehet észlelni az onániának, pszichológusoknak és pedagógusoknak erre muszáj tudatosnak lenniük azért, nehogy összetévesszék egymással a jelenségeket, tevékenységeket, és hogy ezátal is minél megfelelőbben tudjon a felnőtt reagálni (adott esetben ignorálni -mint többnyire ez esetben-, azaz úgy tenni, mintha figyelmen kívül hagynánk).

A kérdező megnyutatására jelzem, hoyg iskolában bár a gyermekek már szégyenlik, ha magukhoz nyúlnak -a testi szemérem áltlaáabn megjelenik átlagosan hat éves korban-, és persze társadalmi hatásra a szocializáció következménye is, azonban óvodában a gyermekek -jó esetben- még nem igazán gátlásosak (az agykérget kevesebb impulzus kell érje, inkább a kreativitásért felelős kéreg alatti állományt éri jóval több, szerencsés esetben).

Ennél fogva óvodában sokféle formája megt9örténik, épp ezért megnyugtatom a kérdezőt, hogy ennek változatos formáitól sem kell megijedni, viszont feltétlenül engedd a gyermeknek és kezeld természetesen. Idegenek sem szólhatnak bele - erre felhívom kedves figyelmed! (Olvastam már ilyen kérdést is, hogy "jaj, amikor vendégek vannak, a gyermekem akkor is csinálja, mit tegyek?!" - Hagyjad rá! A vendégeknek tudomásul kell vennie, ők sem akaszthatják meg ebben a gyermeket, ha még óvodás korú! Lefeljebb ha már 5 éves, akkor a vendégek távozása után elmondod neki, hogy "teljesen redben van, hogy odanyúlkálsz punidhoz/kukidhoz, de már elég nagyfiú/nagylány, így már szépen, okosan egyedül csináld, amikor kedved van hozzá, pl at ágyban, wc-n, egyedül a szobádban, mert másokat zavarhat.")

Iskolában nem, de óvodábanengedni kell azt is, hogy egymás testét is felfedezik a gyermekek, pl csendespihenő alatt benyúlkálnak akár egymás bugyijába is. Ez is természetes, ahogy az is, ha az udvaron egy bokornál leguggolva teszik ezt, sokszor ellentétesneműek, egymással.

Bajt alapvetően csak egy dolog jelent általában, mégpedig ha túl hangosan csinálja -szinte kiabálva-, és/vagy ha túl gyakran (napi 7-10 alkalommal akár). Ekkor sem az "odanyúlkálás" a baj -tilos büntetni, leszidni érte!-, mivel ez esetben már tünetről van szó, általában erős kompenzációról van szó ilyenkor, pl nemi molesztálás hatására. (Tehát az extrém onánia már bajra utal, a pedag. / pszichológusok intő jelnek veszik, és iylenkor megvizsgálnajk más tényezőket is, állhat-e a hátérben verés, zaklatás, vagy szülők válása, vagy gyász, vagy elhanyagoltság stb.) Az elhanyagolt, gyászoló, bántalmazott kisgyermek akár az orgazmusig is eljut, annyira keresi a megnyugvást, kompenzálásképpen: nyögdécsel hangosan, és egy idő után beremeg, majd elalszik. Ezek mind intő jelek.

Evvel ellentétben, az esetek 99%-ában pont, hogy jól jel az onánia, mert a pszichoszexuális érés természetes jele.