5 évesen a számokat fordítva próbálja másolni, a tükörképét rajzolja. Nem kell foglalkozni vele, mert még kicsi és nem is kell tudnia, vagy jelezhet előre vmilyen problémát?

A rajzolással abban a tekintetben nem értek egyet, hogy csak az érzéseit rajzolja az óvodás, nem a valóságot, mert az én lányom nagyon is a valóságra törekszik.

Egyszer például azt vettem észre, hogy egy díszkerámiához futkos oda-vissza a játszószobából. Kiderült, hogy a mintát másolja :D

A mancsőrjáratot és mindent teljesen élethűen rajzol.

Amikor kisebb volt, 2-3 éves, akkor meg sírt meg hisztizett, mert nem az jött vissza a papíron, amit elképzelt magának :(

"A rajzolással abban a tekintetben nem értek egyet, hogy csak az érzéseit rajzolja az óvodás, nem a valóságot, mert az én lányom nagyon is a valóságra törekszik.

Egyszer például azt vettem észre, hogy egy díszkerámiához futkos oda-vissza a játszószobából. Kiderült, hogy a mintát másolja"

Kedves válaszoló, pomntosan tudtam már az első szavaidnál, hoyg a minta rajzolsára fogsz kilyukadni.

De ettől még 6 éves korIG a gyermekek kizárólag azt rajzoláják le, hogy mit tudnak a világról, és az érzelmeilket (hangulatukat, szorongásukat, élményeiket, vágyaikat). Ezt intellektuális realizmusnak nevezi a szakirodalom, ami fura elnevezés, de arra utal, hogy a 6 év ALATTI (és részben a hat éves) gyermek

azt rajzolja, AMIT TUD, valamint AZ ÉRZELMEIT.

NEM pedig a valóság élethű rajzolása a célja.

Más szóval, és példákkal kifejezve:

intellektuális, mert amit tud, azt mutatja a rajzában, habár szinkretikusan, azaz pl nem összefüggő a rajzuk, általában lebeg a kerék az autó felett, vagy pl érzelmileg felnagyítja, ami fontosabb neki, pl tenyérni tulipán, az ugyanakkorára rajzolva, mint a mellérajzolt ház.

Ugyanakkor az érzelmeit is belerajzolja az óvodás.

A minták rajzolása meg azon óvodás kori sajátosságokból erednek, hogy az utnzás a legfőbb (egyébként spontán) tanulási módja az ovisoknak.

Ellenben: SOHA nem törekszik egy hat év alatti gyermek (általában a hat éves sem törekszik) arra, hogy élethűen ábrázoljon. NEM ez a célja!

Ha egy gyermek már egész ügyesen és összefüggően másolja a valóüság látványát, figuráit, akor vagy legalább 6-7 éves (más kérdés, hoygnem mércea rajztudás, felnőttkorban SEM KELL tudni rajzolni),

vagy pedig azon ritka esetről van szó -ezer gyerekből egy, vagymég ritkább-, hogy őstehetség a valósághű rajzolás terén.

Ami utóbbinak sajso kockázata is van, a csodagyerekek életéből általában valami kimarad, és a csoda képességük valamiylen hiányt pótol. Mások meg más módon kompenzálnak, ha erre van igényük.

Más szóval: nem jó dolog a koravénség, mert akkor nem éli meg maradéktalanul a gyermek a saját életkorának megfelelő élményeket, motivációkat.

"Nagycsoportban biztos elkezdik majd tanítani nekik."

Nem, nem tanítunk semmit direktben az ovisoknak!

(Oviban is, iskolában is dolgoztam már).

Az alternatív iskolai nevelés szerint a kisiskoláskor átmenetet kell képezzen az óvodás korral, tehát még 6-9 éveseket is legfeljebb csak fokozatosan kell kitenni oktatásnak, más szóval direkt módszerű képzésnek, ami lehet jéátékos formájú is, frontális jellegű is, bár az utóbbi inkább poroszos, elavult (szokványos iskolai) forma.

Hét éves kor alatt szinte kizárólag INDIREKT módszerel fejlesztünk, nevelünk. Ez szinte mindig játékos módszer.

(A félreértés elkerülésére hozzáteszem: a direkt módszer viszont lehet játékos is, és lehet játéktól mentes is. A játékosság egy másik fogalom, nicsnköze ahhoz, hogy direkt, vagy indirekt! Ezt sokan sajnos fére szokták érteni.)

Az indirekt módszer során pusztán játsszunk, vagy hagyjuk spontán játszani az ovist, és beúsztatunk a játékába ismereteket úgy, hogy NE vegye észre!

Azonban alapvetően indirekt pl az is, amikor mi, felnőttek kezdeményezünk játékot, de oly módon, hogy a gyerek kizárólag játéknak élje meg, ne vegye észre, hogy ismeretközlés is célunk egyúttal.

Sose kérdezzük ki az ovisokat és sose javítgatjuk.

Hanem példát igyekszünk mutatni. Mert a spontán utánzás a legfőbb tanulási módja az ovisoknak.

Az eredeti kérdésedre itt már több hozzásdzólást írtam, de hangsúlyozom és ismétlem: ne ijedj meg, temrészetes életkori sajátiosság kb hat éves korig azm, amikor valamit tükrözve, valamuilyen más mintát meg egy-az-egyben másol le a gyermek.

A hatodik ééletév, ilyen vonatkozásban meg határeset. Hét évesek esetén viszont lehet gyanakodni pl diszelxiára.

FÉL ÉV NAGYON SOKAT SZÁMÍT ilyen piciknél, ezért még hat és fél évesek esetén sem kell aggódni, ha ilyet tapasztal bárki is.

Bocsi, megint én vagyok. Kicsit bekavarodtam. Tehát, ha konkrétán kimásol valahonnan egy pónit vagy lemásolja a Mancs őrjárat figuráit úgy, hogy gyakorlatilag tökugyanúgy néz ki mint az eredeti, akkor az nem másolás??

Mert ilyeneket csinál már vagy egy éve. Szívesen mutatnék példát is, de nem tudom, hogy kell csatolni :(

Képregényeket is rengeteget gyártott már :)

Sziasztok ismét, kedves előző, ismét engem kérdezel? (Én írtam itt több hosszú választ.) Nem egészen jön át, mire gondolsz. Másolásnak másolás a mintamásolás is, és semmi gond vele. Teljesen jó, óvodás korban az is, ha másol. A képregénykészítés meg még eredetiségre is utal, nyilván, valamilyen fokon (függően, mennyire sajátos, miylen a másolás és erdetiség aránya).

(Nem emlékszem, hány éves a gyermeked. Nem mindegy, hogy 5, 6, vagy 7... Hadd ne keresgéljem most, elnézést...)

De most rátérnék a léynegre:

mindez, amire utaltál, nem mond annak ellent, hogy EMELLETT nagyon fontos hagyni a gyermeket spontán kibontakozni is. Ezt megtalálod az ONAP-ban is egyébként (Óvodai Nevelés országos AlapProgramja).

A spontán, szabad játék és mozgás túlsúlya lényeges, és ha szeret rajzolni: a szabad rajzolásra kell a legtöbb időt hagyni, hét éves korig, utána meg egyéne válogatja, de továbbra is fontos kisiskolás korban a spontán, szabad rajzolás és játék.

Nem győzöm ismételni: a rajzolás annyiból kiévtel, hogy azt NEM szabad elvárni! Van, akinek sosincs kedve rajzolni - ez NEM baj!! Akinek meg van kedve SPONTÁN, az is jó, de TILOS: hét éves kor előtt rajzolni tanítani a gyermekeket!!

TELJESEN MÁS KÉRDÉS az, amikor ötleteket adunk a gyerekekenek, mintaötleteket, vagy spontén megtetszik neki egy minta és másolja - EZ BELEFÉR, ahogy kedve van. A lényeg, hogy NE tanítsd rajzolni. A másik fontos tényező tehát: TÖBB IDŐT KELL HAGYNI a spontén jétékra és ha rajzol: a spontén rajzolásra. De leglaábbisa spontán játékra legyen elég ideje.

(Nem csaponganék, csak utalás, terjedelmi okoból: a 7 év alatti gyermekek ösztönösen leginkább a spontán, szabad játékot igénylik, bár az utánzás a tanulásuk másik módja. Akkor nem fog a gyerek vágyni a szabd játékra eléggé, ha tönre teszi akarva-akaratlanul a szülője, esetleg egy másik felnőtt. Na ez egy külön téma volna, hogyan lehet tönkretenni. Pl a spontén elaborációjuk meggátlásával, amit pl a mozgókép okoz, 7 éves kor előtt, de ez mondom, egy másik téma volna ,terjedelmi okokbóül msot ezt nem fejtem ki.)

A mintamásolás mellett a szabad, spontán játék és rajzolás 7 éves korig kiemelt, tehát a mintamásolásnál is fontosabb.

De ez nem at jelenti, hogy ovisoknak -vagy adott ersetben iskolásokkal- ne foglalkoznánk -pl manuális INDIREKT készségfejelsztés keretei között- ne mutatnánk mintákat, ne adnánk ötleteket, vagyelfojtanánk a mintamásolási vágyaikat.

Egyszerűen csak fontossági sorrend van. A legtöbb idő a szabad játékra muszáj engedni, főeg 7 éves korig, bár kisiskolás korban is ez volna jó (alter sulikban engedik is).

Magyarországon az állami ovik alapvetőe remek pedag prg mentén máködek, a vékony ONAP az alap, és hozzájön a helyi nevelési prg (bár nincsenek mindenhol jó pedagógusok, ez is igaz).

A magánovik más tészta. Ott is vannak igényesek bár, de sajnos a többségük nem jó. Mert azok esetén főleg a laikus szülő diktál értelemszerűen, a szülő pénze van benne - ezt más a témától függetlenül, általánosságban mondom.