5 évesen a számokat fordítva próbálja másolni, a tükörképét rajzolja. Nem kell foglalkozni vele, mert még kicsi és nem is kell tudnia, vagy jelezhet előre vmilyen problémát?

[link]

Az én lányom is tükörír néha. Ő paraláliás ( olyan pöszeség ahol felcseréli a betüket, helyettesití a betüket). Jár logopédushoz.

Teljesen természtes. Ki kell viszont javítani, hogy ne a rossz rögzüljön.

Én kiraktam a betűket és a számokat a rajzasztaluk fölé, és mondtam nekik, ha írhatnékjuk van, mindig ellenőrizzék onnan, nem fordítva írtak-e valamit.

Van olyan is bár, amit az első kettő írt, csak sajnos az alapján félreértheti a kérdező a helyzetet, mert azt hiheti esetleg, hogy ez mintha általános jelenség volna.

Szakmabeliként megnyugtatlak, hogy kb 7 éves korig elfogadható, és 5-6 éves korig sokaknál jellemző az, hogy még nem alakultak ki a térirányok megfelelő érzékelése, pl a lateralitás.

Az utóbbi kettő hozzászóló meg az általános esetről ír, jól írják, valóban nem szabad hibásnak tekinteni ezt 7 éves korig, viszont szelíden, kedvesen mintát érdemes mutatni a gyermeknek, amikor írni tanul. Hét éves kor előtt tilos javítgatni a gyermek megnyilvánulásait, hanem, hangsúlyozom, példát mutatunk.

Megjegyzem, nem jó hatású az, ha 6 éves kor előtt írni tanítanak bárkit is. Megtanulhat, azonban más, éppen intenzíven fejlődő funkciók rovására van. Egy kivétel akad: ha a gyermek SPONTÁN, JÁTÉKBÓL saját maga kérdez a betűkről.

Továbbá az ezer éves poroszos iskolarendszer káros, az alternatív irányzatokat volna érdemes követni pl waldorf pedagógia. (Nyilván az is különböző metódusokat alkalmaz a gyerekek életkorától függően, azaz más a nevelése egy 5 évesnek és más egy 6-7 évesnek.)

Az alter irányzhatok felhívják arra a figyelmet, hogy csak 6, vagy 7 éves kortól szabad írni tanítani a gyerekeket (attól korábban kivételt képez tehát ha igényli a gyermek, de akkor sem a spontán játák rovására szabad), ráadásul mivel a kéztő csontosodása csak 9 éves korra fejeződik be, ezért csakis NAGYMOZGÁSOS írást szabadna

hattól kilenc éves korig tanítani! Nem pedig a szokásos finommotorikust. Utóbbit -a finommotorikust, amely a szokásos, toll a kézben módszer- csakis 9 éves kortól szabadna.

A nagymozgásos írásra példa, hogy egy tálca homokba írnak nagy lendülettel hatalmas betűket a gyerekek (tenyérnyi betűket), vagy hasonlóan a levegőbe rajzolni nagy vonalakkal.

Előző előtti vagyok. Nekem most lesz 6 éves a lányom, és sokszor szokott kis meséket írni magától. Rendesen fejezetekre szedve.

Ha nem szabad kijavítani, mit csináljak? Tiltsam meg, hogy írjon? Ha viszont nem javítom ki, félek hogy rosszul rögzül.

Például ez "egyszer"-t mindig ecer-nek írta, elmondtam neki hogy kell és miért, utána láttam, hogy helyesen írja. Tehát simán megértette és alkalmazta.

Olvasást sem értem, miért ördögtől való, ha egy gyerek tud iskola előtt. Mi baja származik belőle, ha szeret olvasni?

Utolsó, tudsz segíteni? Te szakértőnek tűnsz

19:15 vagyok. A hatodik életévről említettem, hogy határeset, ilyen szempontból, tehát apránként már el szabad magyarázni neki, hogyan szoktunk valamit csinálni (pl írni), ellentétben avval, ha a hat éves gyermek valamit hibásan ír, de én mindenesetre a 6 évesekkel ilyen szempontból óvatos vagyok, azaz RÉSZBEN az óvodásokhoz hasoló módszertant alkalmazom még hat évesekkel is általában -lévén életkori határeset-, bár 6 éveseknél már egyénfüggő, emíltettem is, hogy a 6. életév határeset, sok szempontból.

A KÉRDEZŐ GYERMEKE CSAK 5 éves, ehhez igazítottam mondandóm. Fél év is sokat számít, és persze van némi egyéni eltérés is.

Elmondom akkor, mi a megoldás, hat éves kor előtt erre, és még hat évesen is jobb ehhez tartani magunkat általában.

Először is a konkrét gyemreket ismerni kell, ha már 5, vagy 6 éves. És azt is, hogy PONTOSAN mit csináltok, ő hogyan, mikor, miért mit írt, hogyan ír, miért írt, mi az előzménye, pl magától tanult meg írni kedvtelésből, vagy egy felnőtt erőltette-e stb.

Ez mind számít, mert nem mindegy a folyamat jellege, minősége.

Ennél fogva csak elnagyolt választ lehet írni látatlanban, de most megteszem, amit lehet, bár így is csak hozzávetőleges lehet, hiszen nem vagyok ott nálatok, nem látom, mi zajlik, márpedig életkori határeset a hat éves, ilyen téren!! Ezért nem teljesen egyértelmá eset látatlanban.

Általánosságban tehát azt érdemes teni 5-6 évesekkel, ha magától volt kedve írni (megértelek, mondtam, hogy az nem baj, én magam négy évesen tanultam meg írni kedvteléből, iskolás gyerekektől annak idején), hogy először is (terjedelmi okokból alapjában csak kérdéseidre válaszolva):

(EZ MOST NEM a kérdezőnek megy, hanem az előttem szóló, 19:43-as kérdésére!!)

a ti esetetekben (a hat éves gyermek esetén, aki MÁR tud írni valamelyest)

NE tiltsd meg, hogy írjon, főleg, ha már elkezdte és főleg ha spontán módon magától érdeklődött a betűkről, olvasásról, írásról, szóval ha ez által jutott idáig.

AZONBAN direktben NEM szabad javítgatni a gyerekekeket, hét éves kor előtt, főleg nem 6 éves kor előtt! Ami azt jelenti, hogy sajnos esélyesen megfelelési kényszer alakulhat ki benne, amennyiben (mégha kedvesen is, de) direktben megmondod neki, hogy "ó, kicsim, ez így nem jó hékás, az nem J, hanem LY. :) nézd csak, így ni..." Satöbbi.

EZT NE tedd!

Hanem bár az írás tanításban nehéz az óvodáskorúak nevelésére többnyire jellemző INDIREKT nevelő-fejlesztő módszerket alkalmazni, mégis kell minimum eyg kompromisszum, a hat éves esetén, ha már belebonyolódtatok az írástanulásba, olvasástanulásba.

Nevezetesen: javaslom pl olvasd el, amit írt, dicsérd mer, hogy ő egyre ügyesedik, és mond neki, hoyg egyre jobb ez! Magyarán, 7 éves kor előtt ILYEN ESETBEN inkább csak a jó oldalát hangsúylozd ennek, UGYANAKKOR ezt követően, javalsom, írd le te is ugyanazt, amit ő, de te már a norma szerinti helyesírással, majd mutasd meg neki, hogy "kicsim, jól haladsz, már sokmindent ügyesen csinálsz, van egy jó játékom: nézd, anya/apa ugyanazt leírta, mint te, a felnőttek így írják, te meg KIVEL MÁSKÉPP írtad. HA VAN KEDVED, játsszunk olyat, hogy vedd észre, mi az eltérés a kettő között. :)"

Ez a lényeg. Ha értesz. Olvass a sorok között. Konkrét példáét azért írtam, mert így szemléletesebb, a lényeget lásd. A "kicsim" helyett nyilvén máshogy is szólíthatod, ez csak egy példa.

Elég speckó a helyzetetet, egytrészt meg hat éves, ami határeset, másrészt mert még nem a szokásos olvasási-írástanulási metodikát kell alkalmazni rá, mivel hat éves. De ha megérted a léynegét, amit javaslok, ha olvasol a soraim között, akkor talán átmegy, mire gondolok. Ez kvázi átmenet a direkt és indirekt módszer között.

Egyébkétn nem véletlenül 6-9 évesek kiemelten szereetik az általam javasolthoz hasonló olyan játékot, melyben grafikusok két képet közölnek, fuigurkkal, és aprü eltéré van a cska a kettő között, ezek remek játékok kifejezetten 6-9, esetleg 6-11 éveseknek, hogy ha van kedve, keresse meg az apró eltéréseket.

Ezt még nemigen ajánlom a kérdező gyerekének, mert ő még csak öt éves.

Azt próübáljátok megérteni, hogy hiába képes sokmindenre egy 3-5 éves gyermek, az agyui érése mivel más fázisban van még, mint idősebb korban, ezért más, aktuálisan intenzíven érő funkciók ROVÁSÁRA fog kifejlődni az erőltetett (direkt) tanítás hatására (létezik játékos direkt tanítás is, de azt SEM szabad 6 éves kor előtt!). Pl megtanul írni, de 8 éves koréig alig fog benne fejlődni, esetleg el is felejti egy részét, de az jellemzp, hogy aki csak 6-7 évesen kezdi, az BE DFOGJA ÉRNI (!!) általában, azt, aki már 4-5 évesen írt, ovlasott! És akkor aki előbb olvasott, írt, akkor AMENNYIBEN direkt módszerrel ERŐLTETTÉK (ha nem erőltették, mondom, az nem baj), akkor még megleleési kéynszert és neourózist is okokzhat benne IDŐVEL (általában 1-4 év múlva!), és még előbbre sem jutott, mert aki később tanul írni-olvasni, az be fogja érni, tehát semmit nem nyert a gyerek, csak veszített!

Részletesebben az oka, hogy káros hatású olvasni tanítani a gyermekeket 6 éves korig, és főleg írni tanítani káros, 6 éves kor előtt abban az esetben,

ha spontán nem érdekléődik erről a gyermek, illetve hogy 6 éves korTÓL bár lehet írni-olvasni tanítani, de miért csak nagymozgásosan írni tanítani és evvel összekapcsolni az olvasás tanítást,

az az, hogy

fiziológiás vetületét tekintve kb 6 / 7 éves korig

Hangsúlyoztam azt is, hogy mivel a kéztő csontosodása kilenc éves korig tart, kizárólag nagy mozgással írjon a gyerek, 9 éves kora előtt! A suliban sajnos erőltetik már az elsősöknek is, nem tesz valami jót...

A rajzolás megint más tészta, hiába finommotorikus, hogy a gyermek megfogja a cerkát, de egyébként sem szabad tanítani rajzolni az óvodást, mivel ő NEM valóságábrázolás célból rajzol, hanem elaborál, azaz az érzelmeit dolgozza fel a rajzolásban, akárcsak a SPONTÁN játéka által!! Tilos tehát rajzolni tanítani az óvosdást. Ezt is hozzáteszem.

Ez olyan nevelői hiba egyébként, mint, ha pl valaki panaszkodik, te elkeded hallgatni, hogy "igen, a Géza elhagyott", már kezdene megkönnyebbülni, hogy te meghallgatod a másik nő bánatát, de ekkor hirtelen megkérnéd szépen, hogy "addig nem fogod megoldani ezt a lelki bajodat, amíg le nem kottázod és el nem zongorázod! Ha kell seítek, de te mától zongorázni sé kottázni fogsz, kedves!". Ez marhaság volna, nyilván. Ő csak lelkizni akart.

Épp ilyen az, amikor rajzol az óvodás gyermek. Sőt, a gyermek mégkiszolgáltatottam, mint a szomszéd 30 éves Piri, akit elhagyott a Géza és szomorú! Az óvodás rajzolása tisztán konlrét elemek egymástól föggetlen ábrázolása a saját aktuéális érzelmei kivetítése céljából, azaz pszichologizőál ösztnösen. Ezért káros pl rajzolni tanítani az ovist! Mert elrontod az önterápiáját vele!

Azért írtam az ovisok rajzolása kapcsán is, hogy lásd az összefüggést az írás tanítással.

Szóval mivel -jó esetben- amúgy is csak spontán rajzolhat az óvodás, spontán esetben semmi baj, ha olyan fajta finommotorikus tevékenységeket űz, mint a rajzolás! Na de több a kára, mint haszna, 6 éves kor előtt, ha írni tanul finommotorikusan, azaz ha tollal a kezében! Ezért mondtam hogy hasznos, ha nagy táclába homokot szórtok és 10-20 centis betáket razoltok együtt. DE az írás hat éves kortól ne mvolna baj, inkább 6 éves kor előtt, inkéább csak, mondom, fiziológiás probléma van vele: a kéztő csontosodása 9 éves korig tart. Kilenc! Nem szabadna addigerőltetni a tanítást, olyat, ami finommootorikus, "precíziós". A spontán szitu más, amikor néha kedve van a gyermeknek ehhez, mert akkor érzi úgy is, ha elfárad a keze.

És nem javítgatva! Hanem mutass példát! Te így írod. Ő meg még nem úgy, semmi baj. Máskor megint leírod TE jól. És dícsérd meg, hogy ő egyre ügyesebb. De ha javítgatod, a 6 év alattiakat megakasztja, és nem fogod tudni, hogy 1, 2, 3 év múlva ez volt a gyöere a megfelelési kényszerének, és/vagyneurózisának, vagy egyéb pszichés problémájának!!

Még menthető a helyzet, ha csak néha követsz el felnőttként hibát a gyermeknevelésbe, ilyen módon.

A hat éves meg határeset és egyénfüggő, ilyen téren.

Ez meg nélkülözhetetlen, az óvodás életszakaszban, mert csak így tud megérni a kortex, azaz agykéreg alatti velőállomány idegrendszeri kapcsolata!

Utóbbi meg a kreativitásért felel.

Adjátok össze... Ha erőltetik direkt módszerekkel az agykérget -tök mindegy, hogy játékosan, vagy nem játékosan-, akkor az egyfelől lasabban érik meg (önkonrtollért felel főleg), ugyanakkor hanyagolva lesz a kéreg alatti, azaz kreativitásért felelős agyi terület!

Nos, ezért NE versengjetek, kedves szülők! Sokan sajnos versengésből összehasolítják egymás gyermekét, hogy "hú, a szomszéd Pistike már ezt tudja, na akkor mi jóóól bekeményítünk és azért is szakkörökre járatom a 3 évesemet és az 5 évesemet, angol és karate szakkörre és kézenállás szakkörre, majd jóóól megmutatjuk nekik!!"

Evvel kárt okoznátok.

A növénytermesztésben is épp az a hiba, ha gyorsnövestő szerekkel gyorsérlelik. Mennyiséget kapsz, minőség helyett.

Mindennek ideje és helye van, ez az optimális!

Lehet választani... Rongyrázás, vagyminőség.

Ez nem azoknak szól, akik pusztán hozzá nem értésből, de rongyrázás nélkül csupán jót akarnak a gyermeküknek és azt hitték, hogy már ideje van ennek, annak, vde valójában elsiették a dolgot... Azok nem tehetnek erről...

Épp ezért írtam le az okok egy részét, a többi összefüggés csupán terjedelmi korlátok okán amradt ki. Mert így is elég sokat írtam, most per pill ennyit a témáról. Elég ezt is megemészteni azoknak, akiknek más a szakterülete és nem pont ez.

Folytatom: kedves 19:43, olyat kérdeztél, látod, ami összetett szakmai kérdés, ezért lett ilyen hosszú, és nincs energiém, hogy át is javítsam a mellégépeléseimet, elnézést.

Volt egy félbehagyott mondatom is, de remélem, össze tudod illeszteni az infókat.

Itt marad félbe:

"...az az, hogy

fiziológiás vetületét tekintve kb 6 / 7 éves korig..."

És itt félbemaradt a gondolatmenetem, szerkesztési hibából.

Lentebb írtam a folytatást, miszerint az agykérget nem szabad túlingerelni 6 éves kor előtt, azaz

(néhány kivételtől eltekintve)

nem szabad direkt módszereket alkalmazni addig, így olvasni, írni tanítani sem, mert a kéreg alatti agyi állomány érése rovására van, amit pont 6 éves korig nem szabad korlátozni, írtam, miért.

Köszönöm, a terjedelmes választ. Elszomorodtam kicsit.

Mostantól tuti nem javítok ki semmit, csak olyan nehéz megállni.

Direktbe pedig nem tanítottam soha 5 percnél tovább, csak amíg érdekelte. Remélem, ez nem okozott visszafordíthatatlan károkat :(

Mindenesetre szuper kreatív gyerek

Mondom, az, hogy jelentéktelen-e a kár, vagy jelentős, mondom, sok tényezős, főleg hat éves korban. Azaz a konkrét gyermek ismeretével könnyebb erre válaszolni, távdiagnosztizálni nem lehet, mint a covid alatt a dokik covidot... Ami szintén marhaság, hogy erre kötelezték az orvosokat.

Azt hangsúlyoznám, hogy hat éves kor alatt tuti káros... Ha már 4-5 évesen javítgattad, nem valami szerencsés dolog, de ez van.

Nézd, az egész élet tanulás, jó pap holtig tanul (életkoronként persze más és más tanulási forma az ideális).

Még mindig jobb későn korrigálni és megérteni a folyamatokat, mint soha. Mentsd a menthetőt, ez a javaslatom.

Vizsgáld meg, gondold át a jelenlegi helyzetet, hogy már ír a gyereked, és szerintem mérlegeld, mi legyen a folytatás az alapján, amiről írtam. Meg kérdezz meg további szakembereket is.

Mondom, ezer oldalakat lehetne írni a témáról, gyakorlatban mit lát az ember, a pszichológusok kutatásaival való összevetésben. Így vázlatnak is csak részleges, amit írtam, nyilván még száz másik tényezőt ki lehetne fejteni, de a fontosabb tényezőket kiemeltem.

Ez megint az előttem szólónak üzenem alapjában, meg általában azoknak, akik szintén 5 és fél, hat évesen olvasni, írni tanítják gyereküket.

A kérdezőnek meg fentebb válaszoltam ma, neki 5 éves a gyermeke.

Még valami, kedves kérdező és mindenki!

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy kisgyermek esetén FÉL ÉV PONTOSSÁGGAL adjátok meg az életkort! Fél év sokat számít, ha nem is mindig, de egyes esetkeben fél év is számít! (A gyerek neme olykor szintén fontos, az nem mindig.)

Így a kérdező gyermeke kapcsán pont lehet válaszolni, mert arra utalt, hogy a hatot még nem töltötte be a gyermeke, de ha majdnem hat éves ő is, akkor a hozzászólónak írt válaszomat is fokozottan javaslom áttanulmányoznia a kérdezőnek.

És még egyszer elnézést az elírásokért. Tényleg most elég nagy menyiséget írtam, ilyenkor nincs energiám átjavítani.