17 hónapos kisfiam eléggé agresszív- ha nem az van amit szeretne, üt, karmol, ordít. Rengeteg módszert próbáltam, több-kevesebb sikerrel. Hogyan tudnek ezen valtoztatni?

Mi az ami kiváltja?

Vagy ok nélkül is üt?

Ezek túl bonyolult mesék neki: bing, peppa jobb lenne.

Sőt ilyen pici gyereknek boribon, maszat még jobb youtube-on, de ezek felolvasott mesék nem biztos, hogy lekötné mert már látott rajzfilmet, próbáld meg, hátha.

Akkor ezeket csináld:

-üt-karmol te is üsd vissza

-tanítsd meg hogy nem mindig van ami ő szeretne,pl:nem veszel neki semmit,ha nagyon muszály max

Általában ilyen esetben nem a konkrét helyzetet kell megoldani, hanem egészében a nevelési elven kell változtatni, de egyébként a szülő érzelmi állapota és tudat alá fojtott egykori kellemetlen emlékei is kihatnak a saját gyermekére, olykor pszichoszomatikus tüneteket okozva.

De amiről írsz, egyébként általános és természetes -sőt, egy fokig szükséges- jelenség a totyogók között -egy bizonyos viselkedéstartomány jellemzi őket ilyenkor, azaz enyhébb illetve intenzívebb módon jellemző ez rájuk, egyénfüggő az intenzitás foka-, dackorszakban van a gyermeked, ennek oka pedig az éntudata érése.

(Ügyelj arra, hogy ne hasonlítgasd más gyermekekhez, mert nem csak intenzitásbeli eltérés lehetséges, de az is, hogy kinél hányadik hónapban indul és meddig tart. Egységesen kb az első és a 3. szülinap között jellemző, ezen belül kinél mettől meddig, változó.)

A két kulcs szó a helyzet megoldásához:

kompromisszum és következetesség. Tiltsd következetesen, amit úgy gondoldsz, és általában mondd el neki, mi mást tehet meg, mikor (pl ha hazaértünk stb), hol (otthon stb). (Pl "Ezt nem szabad!" De ha hazaértünk, játszhatsz a maciddal, mint máskor.)

Mindig következetesen engedd, amit lehet és következetesen tiltsd, amit tiltasz. Innentől hétről hétre látványosan enyhül a dac, teljesen meg nem is szabad, hogy megszűnjön három éves kor előtt -az rossz jel volna, ha megszűnne teljesen-,

hacsak nem esetleg 2 és fél éves korra. Minimum fél éven át tart, valakinél másfél éven át. Mindegyik rendben való állapot akkor, ha általában relatíve enyhék az érzelmi kitörések, és csak néha, indokolt esetben látványos.

Hangsúlyozom, általában nincs probléma a gyermekkel ilyen korban akkor se, ha rendszeresen a látványos érzelmi kitörései, azonban ha látványos, intenzív, akkor nevelési hiba húzódik meg a háttérben, pl túl szigorúan neveled, és/vagy agresszíven, és/vagy túl engedékenyen, esetleg trauma érte a gyermeket, vagy téged, vagy családi érzelmi probléma van (pl válás, vagy pl tesó érkezése) ; tíz éves korig a gyerekek ráadásul a szülők által titkolt érzelmi problémákat is megérzik és reagálnak rá a viselkedésükkel / testi- / lelki állapotukkal.

Tehát mindezeken felül javaslom, vizsgáld meg a ti mint szülők érzelmi álllapototokat és javítsatok rajta ha van mit, és a gyermeket közvetlenül, illetve mások által esetleg ért érzelmi hatásokat segíteni neki feldolgozni.