Mas is parazik mielott bolcsodebe/ovodaba adna gyereket? Biztos nem artok vele lelkileg nagyon a gyerekemnek?

Én is ugyanígy küzdök az érzéseimmel, félelmeimmel, bár az én nagy lányom oviba megy szeptembertől és én még egy évet itthon maradok az 1 éves tesóval, de rettegek, hogy milyen lesz, ha megkezdődik. De szerintrem is mi szülők engedjük el nehezebben őket. Rossz rágondolni, hogy a locsi-fecsi nagylányom nem lesz itthon napközben, nekem is és a tesónak is nagyon fog hiányozni. A kicsit épp ma írattuk be bölcsibe jövő szeptembertől, ami még nagyobb félelemmel tölt el, hisz akkor még csak 2 éves lesz és nekem akkor még olyan kicsik. De muszály visszamenni dolgozni nekem is jövőre, pedig szívesen maradtam volna még vele is 3 éves koráig itthon. De ma öntött belém egy kis lelket a bölcsi vezetője, mikor elmondtam a félelmeimet, megnyugtatott, hogy nem lesz gond és ez a 2 éves kor a gyerekeknél az ún. "tegyél le" korszak kezdete, vagyis már érdeklődik a többi gyerek után ebben a korban, nem mindig csak anya és ő is azt mondta, hogy a szülőnek nehezebb ez az "elválás", nehéz elengedni őket valljuk be, de ez az élet rendje. Nyugi megsínyleni 2 évesen már tuti, hogy nem fogja, biztosan jkól érzi majd magát, még ha néha lesz is egy kis sírás, de hátha még az sem. Sok sikert a beszoktatáshoz!

Amikor a fiamat szoktattuk be, mondta a gondozó néni, hogy milyen vicces is az, hogy ha a gyerek sír, amikor anya kimegy, akkor az anyuka azon pityereg, hogy sír a gyerek, ha meg a csemete nem sír, akkor azért pityereg anyuka, hogy hát nem is sír utána :)