Mas is parazik mielott bolcsodebe/ovodaba adna gyereket? Biztos nem artok vele lelkileg nagyon a gyerekemnek?

Én nem mondhatnám, hogy izgultam. Már jóval korábban tisztában voltam vele, hogy ez lesz, és mivel a környékünkön nem sok kisgyerek van, még örültem is neki, hogy lesz gyerektársaság. Már egy évvel korábban meséltem a kisfiamnak a bölcsiről, hogy majd reggelente odaviszem, ott jókat játszik, ebédel, alszik, aztán megyek érte és együtt hazamegyünk. Ezt annyiszor hallotta tőlem, hogy egy picit sem félt a bölcsitől, és már az első naptól jól érezte magát, amikor pedig vége volt a beszoktatásnak, mosolyogva szaladt a játékokhoz.

Igaz mondjuk hogy saját szememmel meggyőződtem róla, hogy a bölcsiben minden gondozónő imádja a gyerekeket, kellő mértékben szigorúak (inkább következetesnek nevezném őket), figyelnek rájuk, gondoskodnak róluk.

Így én valóban nem aggódtam, hiszen láttam a kisfiamon, hogy jól érzi ott magát, szívesen megy. Pedig nem az az áldott jó gyerek, én ezzel tisztában vagyok, csak ahogy észrevettem, sok bölcsiben az ilyen eleven gyerekeket nem szeretik, vagy állandóan büntiben vannak, vagy le vannak tojva és ők uralják a többi gyereket. Nálunk viszont már egy szemvillanásból látják, hogy mire készül a fiam, elterelik a figyelmét, és kész is. Szerintem nekünk nagy mázlikn van ezzel a bölcsivel :)

Én még nem tudom hogyan zajlik ez, a sajátomra meg már nem is emlékszem. Az biztos, hogy gyerek függő is, mert arra viszont emlékszem, hogy anyu mesélte, hogy a nővérem ovival kezdett, de nagyon nehéz volt a számára is. Engem már bölcsibe is vitte, de nem volt velem annyi "gond".

Arra viszont emlékszem, hogy egyszer apu tán még el is késett miattam munkából, mert otthon felejtettük a kedvenc babámat, és amíg azt nem ölelhettem magamhoz nem nyugodtam meg. Na ná, hogy apu a bölcsiből hazabiciklizett érte, majd vissza hozzám és irány dolgozni. A rossz csak az volt, hogy ugye azt már nem volt ideje megvárni, hogy meg is nyugodjak. A bölcsis néninek az volt az első, hogy elvette a babámat és bezárta a szekrényembe. Na ez a "kis" kellemetlenség máig bennem maradt.

De az első három válaszolóddal nagyon egyet értek.