Haverkodnál tovább velük?

Nem tudok dönteni.

Anyuka szerint vicces ugratni a másikat(csúfolni és ijesztgetni), ez huncutkodás és kedveskedés, a gyereke ilyenkor vicces és cuki. Az én gyerekem meg hisztis, amiért ezt nem szereti és ilyenkor valóban sír és/vagy hisztizik. Szerintem is van, amikor vicces, de amit ők csinálnak, szerintem durva. Kezdetben a gyerekem is nevet rajta, aztán kifakad.

Minden más esetben a gyerekek jól kijönnek, de néha bekattan valami, a gyerekem nem bírja tovább a cukkolást vagy a kissrác lép túl egy határt és “eldurvul”, az én gyerekem meg kiakad, az ő gyereke meg még rákontrázik az anyja véleményét tükrözve.

Elsősök.

Ilyenek, hogy “kakifej” “laposfej” “sírós” “halottfej” “hisztizős”, vagy grimaszol neki csúnya vicceseket, vagy random megijeszti, vagy felvesz egy halott bogarat és kergeti vele, aztán a gyerekem kergeti, ő meg gúnyolja és akkor puff, jön a kiakadás. Szerintem ez nincsen rendben, szerintük túl érzékenyek vagyunk, mert csak gyerekek, játszanak. Igenám, de mindig az enyém sír a végén, vagy verekedés lesz(általában az én gyerekem kapja el a fiút és megrángatja a kabátját, miközben rákiabál hogy hagyja abba ő nem laposfej, aztán a fiú a rángatás meg a kiabálás miatt odarúg(érthető, hisz szabadulna), aztán az enyém vissza.

Hogyan lehetne megoldani?

Megszakítanád a kapcsolatot?