Vajon mit érezhet egy gyerekszínész?

Csöppség?

Egy gyerekszínész azért általában már iskoláskorú.

A kisfiam is jár színjátszó körbe, habár gyerekszínésznek nem nevezném. Igaz, még nem régóta, tehát fellépésük még nem volt. Úgyis elsősorban iskolai rendezvényeken szerepelnének.

A legeslegelején határozottan mondta, hogy ide mindenképp járni szeretne.

A szerepjáték soha nem volt idegen tőle. Eljátszotta, hogy Thomas, a gőzmozdony, Süsü, a sárkány, vagy éppen a macijaival, plüsseivel történeteket játszott el.

Az óvodában is mindig adtak elő anyák napján (ami gyakorlatilag az évzáró volt) történeteket. Ezekben mindig szerepelt. Természetes, hogy oda is kellett szöveget tanulnia és eljátszania.

Mi ebben a fura? Mit kell ebben feldolgozni?

Miért volna fura körülötte a többi ember? Ugyanúgy a játék részesei, ugyanúgy szerepeket játszanak el.

Fizetést nyilván nem kap ezért, talán aki színházban lép már föl, az igen, de ez neki kb. játék, és ez így is van rendjén.

Én nem értem, miért csinálja az, aki fél, ill. az a kislány mitől fél. Aki nem szeret szerepelni, annak ez nem való. Aki meg szeret (mint a fiam), annak meg ez jó.

Hát az sem mindegy, hogx 5 éves vagy 15 éves gyerekről beszélünk. Nyilván ázok a filmek amikben babák vannak, ők nem fogják fel mi van. De egy 5-6 éves gyerek már szerintem jobban. Érti, hogy ez nem valóság. Egy még nagyobb gyerek meg valószínű már jobban benne van a szakmában és szerepelt mondjuk több filmben is.

Pl. Jacob Tremblay jutott eszembe mimt gyerekszínész. Ő zseniális. Talán 4 évesen volt az első szerepe, aztán gyakorlatilag 8 éves már főszerepet jatszott. Szóvak ez nagyon is függ attól is,hogy viszonyul a gyerek ehhez. Mennyire van kedve hozzá vagy sem.

Minden életkorban léteznek gyerekszínészek, ez is általában olyan, mint más tevékenység: ha szívesen teszi a gyermek, akkor rendben van.

Pl Kovács Krisztián remek szerepeket alakított a régi magyar filmekben 5 éves korától (Pl "Hahó, öcsi!"), vagy sorolhatnám, persze látatlanban nem tudhatjuk, kivel hogyan bánnak. Nemzetközi szinten óvatosnak kell lenni, derültek ki rendszeres bántalmazások Hollywood-ról. És akkor finoman foglamaztam. De az Hollywood, a hatalom egyik színtere és képmutató kirakata (és bár sokak nem hiszik el, de a Disney alkotások mögött detto ugyanez a szisztéma...).

CC gomb megnyom, magyar felirat:

[link]

Normál esetben jól bánnak velük, spontán is játszanak velük szünetekben, enni kapnak stb. Környezetfüggő, szokásfüggő, országfüggő is. Japánban pl nem egyértelmű a helyzet, de legalábbis amit látni a sok-sok idol videóiból, hogy bár ott a felnőtt is, gyerek is (suliban, klubban, és idolként) sokat dolgozik, viszont anyagilag és elismerésben meg is jutalmazzák őket rendesen, utaztatás, szórakoztatásuk, étkeztetésük terén szintén.

Én gyerekszínész voltam és az osztálytársaim többsége is. Nem volt káros. Most is ismerek gyerekszínészeket, dolgozom velük. Aki színházban/filmben dolgozik gyerekként, természetesen kap pénzt a munkájáért. Hátrányok lehetNEK: 1. Ha sokat "dolgozik", magántanulóvá kell válnia. Teljesen más időbeosztást, nagyobb önállóságot követel. Ha nincs szülői segítség, nagyon nehéz, de még úgy is sokkal nehezebb nyilván,ha van, mintha csak az iskolával kéne foglalkoznia. 2.Ha a gyerek nem szereti/nem alkalmas,csak a szülő nyomja feltűnést viszketegségből és/vagy pénzautomatának használja a gyereket, az káros. Bár ezek a gyerekek többnyire "kihullanak", mert ha nem tehetséges, nem is élvezi, nem fogják hívni. 3. A szülő feladata a gyerekben helyes értékrendet kialakítani, ha ez elmarad, személyiségtorzuláshoz vezethet. Tudnia kell a gyereknek, hogy attól, mert ő ebben tehetséges, nem érezheti

felsőbbrendűnek magát. Más gyerekeknek más értékei vannak, de nem kevesebbek! Az iskolában ennek ellenére lehet irigység, szerencsés esetben ezt a pedagógus tudja kezelni, és nem fogják piszkálni, kirekeszteni.