Több 3 éves gyerek miért hiszi magáról, hogy ő a világ közepe?

Az talán egy jó megfigyelés lenne ha egyszer amikor így dicsekszik elmondod neki ,hogy te úgyis nagyon szereted hogy ilyen dolgai vannak és úgyis nagyon szereted ha nem lennének ilyen dolgai. Hátha a dolgokról a kapcsolatokra irányulna a figyelme egy kicsit.

Még a másik gyerek érzéseiről lehet kérdezni ,nagyon egyszerűen inkább a jó megoldásokat előtérbe hozni, és jó hangulatban. Három évesen még nagyon kicsik és viccesen őszinték a gyerekek. Ahogy mesélsz neki, -és vannak mesekönyvek is amik a nemes jó szívről szólnak-, elkezdi majd megérteni ezeket a dolgokat.

A gyermekpszichológusok úgy mondják: egocentrikus az óvodás. Ami nem egoizmust jelent, hanem a decentrálás hiányát.

Az óvodás kor során tanulnak meg valamiylen szinten decentrálni a gyermekek.

Egocentrikus jelentése: önmagából indul ki, egyszempontú. Ez egy remek állapot, fejlődési szakasz, 2-5 éves korban, figyelembe véve, hogy kb 1-3 évesen épp csak kialakul az éntudat (és jelenik meg ennek hatására akkoriban a dackorszak).

Teljesen normális, hogy miután kialakult alapvetően az éntudat, magára ébred a gyermek, ezért dicsekszik, produkálja magát, összehasolítja magát másokkal.

Minden szakaszt meg kell járni, meg kell élnie a gyerekeknek, ez az egészséges, de nem szabad benne ragadni. Kb 3-5 éves kor során a gyermek -többek között pl a szociális hatások által is- megtanulja egyre inkább mások szemszögéből is megvizsgálni a dolgokat, más szóval decentrálni tanul.

(Gondoljunk bele, hány és hány felnőtt még sajnos mindig ott tart, hoyg csak alig képes decentrálni... pedig már 3-4 évesen elkezdte tanulni...)