Gyerekemet mindig szekálja a legjobb barátja, mit érdemes tenni?

Sima belső feszültség, hatalomgyakorlás.

Inkább azt tanítsd meg neki, hogy ne teperjen ilyen után és soha ne hagyja magát bántani

Szerintem túl sok a kisfiad Noelnek.

Olyan, mintha a nyakára akarna mászni.

Nekem is sok, már a leírtakbóp, nemhogy szegény kisfiúnak.

Tanítsd meg az önálló játékra meg arra, hogy nem kell folyton a másik nyakára mászni.

Mondjuk én max a harmadik ilyen “hülye vagy” visításnál megmondtam volna kiabálás nélkül, de nagyon határozottan, hogy “Noel, ezt meg ne halljam még egyszer, itt nálunk ilyeneket nem mondhat a másikra senki, te sem”.

Az árulkodását meg engedd el a füled mellett. Azért csinálja, mert reagálsz rá, netán ki is borulsz. Azért nehogy már egy 4 éves agresszív kismalac vendég gyerek terrorizálja a fiadat a saját otthonotokban! A szülőknek is szólnék mindenképp. Mindennek van határa.

Manipuláció és gyötrés, amit-mint viselkedési formát otthonról hoz. Az anyjától.

Hanyagold a kapcsolatot az adott családdal-szerintem. Egyrészt akiknél ez rögződve van mint viselkedés, ha szólnál mint az UFO-ra néznének, másrészt ennek az előadásnak nem tenném ki a gyerekemet a továbbiakban-család ide, család oda.

Nem teljesen ugyanez, de hasonló, enyhébb probléma nálunk is volt.

Szintén unokatesó, akik a fiamnál 5 évvel idősebb. Ez ebben a korban hatalmas különbség. Viszont életkorban ő volt a rokonságban legközelebb hozzá, tehát értelemszerűen mindig vele akart játszani a fiam. És az unokatesó többször is olyan játékokba vitte bele, ami csicskáztatás volt. Pl. valamit rosszul csinált a fiam, akkor büntetést kapott. Pl. az akkor kiscsoportos fiam tőle hallotta először a "börtön" szót, és hogy az milyen intézmény. És ez úgy derült ám ki, hogy fürdés közben játszott, említette ezt a szót ("börtönbe zárlak") én meg döbbenten kérdeztem tőle, hogy ezt a szót kitől hallotta. És akkor derült ki, hogy ha pl. játék közben valamit tévesztett, elrontott a fiam, akkor "börtönbe zárta" a párnák közé. És a kisfiam persze elfogadta a nagyobbtól, hogy bűnt követett el és büntetést érdemel.

Mi arra tanítottuk ezek után, hogy ki tudjon lépni ezekből a játékokból. Hogy az unokatesó hiába idősebb, neki nem kell engedelmeskednie. Nekünk kell, meg az óvó néniknek. Hogy a játék célja, hogy jól érezze magát benne. Ha nem érzi jól magát benne, nyugodtan hagyja ott a másikat és kezdjen mást csinálni.

Lassan-lassan, hónapok alatt ezt el is értük, és onnantól (minő érdekesség!) nem is próbált uralkodni fölötte a másik. Onnantól szintén játszottak együtt, de már egyenrangú felekként.

7-re:

Na, sokat írtam, csak azt nem, mit lehetne tenni a ti helyzetetekben.

Szóval a fiadnak azt tanítsd meg, hogy ha nem akar a másik gyerek vele játszani, akkor nem dől össze a világ. Általában véve, ha Noel nem szereti, akkor sem. A szülei akkor is szeretni fogják, és ez a lényeg. Legyen önérzete, ha pl. becsukja a másik az orra előtt az ajtót, akkor ne teperjen utána.

És én is ritkítanám a találkozásokat. Nem is kell olyan nagyon titkolni a felnőttek előtt: a kisfiadat sokszor megríkatja Noel, emiatt. A sógorék meg gondolnak, amit akarnak...

Hány éves Noel?

5 éves gyerekeknél is volt ilyen időszak, hogy provokálta a kicsit.

Nem is értettem és kétségbe voltam esve. Azután másoktól ugyanezt hallottam, a nagyobb ovis társai is hasonlóan "szekálják" a kicsit, így betudtam egy ilyen időszaknak.

Természetesen ha túlzásba esett, akkor rászóltunk, de egy idő után magától elhagyta. Még néha rájön az ötperc, gondolom nekik is az agyukra tudnak menni a kisebbek és még nem tudják jól kezelni.