Testvérek közötti veszekedést, különbségeket, hogy kezelitek?

Én csak egy mondatot fűznék hozzá az előttem kommentelőkéhez,

2 gyerek, 2 KÜLÖN személyiség, 2 külön ember!

Semmiben sem szabad 2 gyereket (v többet) összehasonlítani!

A kisebb biztos, h tehetséges vmiben csak még nem jött rá, h mi érdekli rendesen.

Tessék foglalkozni külön vele és magához mérten értékelni őt is!

Primitívek vagytok, és ez, amit műveltek, szemétség a kicsivel, és szégyelld magad, hogy ezt csak úgy hagyod.

Ennél többet nem tudok mondani, mert rohadtul felhúztam magam.

Mind a két gyerek rosszul jár már így is.

Az évzáró ünnepség elôtt leülnék a kisebbik fiúval beszélgetni kettesben, meghallgatnám, hogy éli meg a dolgot, elmondanám, hogy a bátyja a jó eredményeiért most is kapni fog valamit (azt is, hogy mit, ha a kisebbik esetleg még nem tudja). Kihangsúlyoznám, hogy ez nem az ô bosszantására vagy megalázására történik így, hanem tôle függetlenül. Megkérdezném újra, mi a véleménye a dologról. Mi zavarja legjobban?

Nem mindegy, hogy az zavarja inkább, hogy a bátyja tabletet kap, és ô is szeretne, vagy az, hogy a bátyját kihívják név szerint ôt meg nem, stb.

Pl. ha a tárgyi ajándékot szeretné ô is, arra ki lehet neki tûzni egy reális célt, amivel kiérdemelhetné. Pl. segít elmosogatni egész nyáron minden nap. Ez kitartást és szorgalmat igényel, nem minôsíti le a nagyobb gyerek eredményét, azzal, hogy a kicsi "csak úgy" megkapja, de nem is túl elvont vagy nehéz, hogy a kicsinek teljesíthetetlen legyen (bár kellhet hozzá noszogatás, emlékeztetés, támogatás).

Ha a mindenki elôtti dicséret fáj neki jobban, akkor pedig rá lehet mutatni, hogy sok más gyereket sem hívnak ki, akár a bátyja osztálytársai közül sem, esetleg ha téged vagy férjedet sem hívtak ki régen, azt is el lehet mesélni, hogy mégis lett belôletek értékes felnôtt.

De legfontosabb, hogy hallgasd meg ôt, minden panaszát az ünnepéllyel kapcsolatban, érezz vele együtt, hogy milyen kellemetlen lehet így részt venni. Meg fog könnyebbülni, és jobban fogja viselni a dolgot, ha elôtte megbeszélitek.

Aztán menjetek el, és vegyetek részt az évzárón mindannyian, mert ez pedig a nagyobb gyereknek jár, hogy együtt ünnepeltek vele.

A férjedet ha lehet, kérd meg, hogy legyen a kicsire tekintettel legalább aznapra. Utába esetleg a kezébe nyomhatnál egy könyvet a gyereknevelésrôl. "Mit gondolsz ezekkel a módszerekkel lehetne egy kicsit inspirálni xxx-t a tanulásra? Elolvasnád? Nagyon érdekel a véleményed!"- ha ilyesmi módon vezeted fel, nem hangzik támadásnak, vagy kritikának. És még ha elolvasta és “Ez hülyeség!" felkiáltással adta is vissza, csak a fejében ragad belôle valami, amin elgondolkozhat. Sok jót adtak ki a témában az elmúlt években, látatlanban a "Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje" cimût ajánlanám, de lehet, hogy vaaki tud jobbat.

És ami szintén fontos: az évzáró után egyszer ülj le a nagyobb fiaddal is, és hallgasd meg az ô érzéseit és véleményét is a témában. Lehet, hogy az ô lelkét is nyomja valami, ami ugyanúgy figyelmet érdemel.

A kicsit is sikerélményhez kell juttatni. Meg kell nézni ő miben tehetséges. Sportban, rajzban, színjátszásban, zenében?

A tanulás nem minden, van egy csomó ember, aki közepes tanuló volt, mégis sikeres a saját szakmájában. Az eminens diákok meg jó szabálykövetők, majd jók lesznek az irodában aktakukacnak, egy átlagos fizetésért.

Azért a férjed nem igaz, hogy nem érti meg, hogy ezzel mennyire rombolja a gyereket.

Nálunk mindkét gyerek adhd-s, nagyon sokat foglalkozunk velük. A lányomnak végre az idén nem lett hármasa! (Bár szerintem nem reálisak a jegyei, a dolgozatokban is segítettem itthon neki, de most nagyon boldog.) Erre a tesó kitűnő lett. Neki a magatartásával vannak komoly gondok, már egy iskolát kellett váltani, de az esze az jó. Még jutalomkönyvet is kapott. Kicsit meg is ijedtem, hogy a lányom nagy öröme azonnal megszűnik, ha megtudja, de most kivételesen elvolt a maga boldogságában. Én mondtam is neki, hogy ő már felsős, az nehezebb, az ő eredménye is nagyon szép.

De az elején teljesen ki volt akadva, hogy az öccse mindenben okosabb. Annak ellenére, hogy a fiút mindig mindenhol csak cs-eszegetik a magatartása miatt, valahogy a lányom mindig is kisebbrendűnek érezte magát. A fiú meg azért, mert már kellett egy iskolát váltanunk.

Szóval mindenkinek megvan a maga keresztje, a gyerekek lelkivilága nagyon törékeny, vigyázni kell rájuk.