Ha egy gyerek csúnyán beszél, arról le tud szokni, csak úgy, ha nem hall többet csúnya beszédet?

Nem felejti el, mivel fogja hallani oviban, suliban, ha nem is gyakran, néha előfordul.

5 éves már megérti, hogy csúnya szó, nagyon megbántja a másik érzéseit, nem mondjuk. Nálunk beválik, ismer párat, de sosem mondja.

Szerintem igen. Nálunk a párom első házasságából a gyerekeken látom. Mi az apjukkal nem beszélünk csúnyán egyáltalán, nem szoktunk káromkodni (főleg előttük). De az anyjuk kimondottan sokat. Ha pl nálunk vannak huzamosabb idegig fel sem tűnik, hogy felhagynak vele egy idő után, csak mikor megint jönnek és újra mondják azokat a szavakat. Ezek a szavak nekik természetesek bár tudják hogy csúnyák: hülye, sz.r, bunkó, hisztis p.csa, mostanában már a b.zdmeg is a repertoárba került. 5 és 7 évesek.

Minket zavar, szoktunk is róla beszélni velük, már nagyok és megértik. Abba is szokták hagyni nálunk (na nem egyik pillanatról a másikra, de azért abbamarad). A párom különösen feszült, amikor beégetnek minket egy-egy ilyen szóval. De most ilyenkor mit lehet csinálni? Majd nőnek és eldöntik, hogy mivel akarnak azonosulni.

A többiek megírták a lényeget, csak annyit teszek hozzá, hogy kérdező, semmiképp se szólj rá, legfeljebb 4 éves kortól néha magyarázd el neki, hogy vannak, akiket bánt az a szó, hogy (és mond ki konkrétan, akármilyen csúnya is), ezért butaság, ah ezt mondod. És nyugodtan szólj a többi gyereknek is, hogy butaság ezt mondani, mert van, aki bánt az ilyen szó.

4 éves kor előtt viszont ignorálj. Azaz tégy úgy, mintha meg se hallottad volna, ezáltal minimalizálod az esélyét, hogy szokásává válna. A környezet meg éppenséggel olyan, amilyen. Ha máshova tudod vinni, mérlegeld a tényezőket, és ha megéri, vidd máshova. Ha nem tudod máshova vinni, akkor ez van, hozd ki a lehető legjobbat. Azaz 4 éves kor előtt ignorálás, utána meg olykor hozd szóba kettesben és magyarázd el szépen türelmesen neki.