Szeretném elkerülni, hogy a 7 éves kisfiam függjön a kütyüktől? Tanácsok?

Nagyon okos, kreatív 7 éves kisfiú, most volt elsős, kitűnő tanuló. Egy energiabomba a születésétől kezdve hatalmas mozgásigénnyel.

Na, az elmúlt két hónapban fenekestül felfordult a kis élete, mint minden sulis gyerkőcnek a digitális oktatással.

Előtte sosem ült laptop előtt, néha a férjemet látta itthon dolgozni, de az sem volt számottevő. Mi olyannyira nem vagyunk kütyüzős család, hogy a telefonunkat sem adtuk Neki oda játszani, nem is igazán kérte. Semmit nem tiltunk, de mindent mértékkel, így a tévézést, a képernyő előtt töltött időt is korlátozzuk, meg is érti a fiunk a miérteket, ezzel nincs is baj. Mindig is sokkal fontosabb volt a közös időtöltés, a mozgás a szabad levegőn.

De mióta kötelező jelleggel le kellett ülnie a gép elé, mivel minden nap ontották ránk a digitális tananyagot, laptopfüggő lett. Napi egy órát engedünk Neki, azt is szünetekkel, hogy ne zombuljon a képernyő előtt. Az is igaz, hogy nem buta játékokkal játszik, hanem videókat, kisfilmeket készít. A férjem (mondván, ha már a gép előtt ül a fiunk, csináljon vmi értelmeset, kreatívat) letöltött Neki egy nagyon egyszerű vágó-szerkesztő programot, Ő azzal készíti a kis filmjeit, meg kell mondjam, nagyon jópofa filmeket (kB. 5 perces sztorik). Aztán le szoktunk ülni és közösen megnézzük a filmjeit.

Még ezzel sem lenne gondom, mert napi 1 óra nem sok szerintem egy ekkora gyereknek, ha emellett tartalmasan, sok mozgással tölti az idejét. Csak nagyon rákattant, minden pillanatban erről beszél, angyal, hogy mi legyen a következő történet, milyen filmes megoldásokkal készíti majd el, szó szerint ezzel traktálja az egész családot reggeltől estig. Nincs kedve semmihez, ha el is megyünk bicajozni, kijelenti, hogy csak akkor, ha, miután hazajövünk, leülhet a gép elé (a férjem gépén dolgozik, miután a férjem hazaér a munkából).

Olyan, mintha már nem is az a jókedvű kisfiú lenne, aki kiugrott a bőréből, ha cukrászdába ment a család. Mintha hirtelen itt lenne egy kiskamasz, aki tojik a fejünkre, ha tehetné, ki sem dugná a fejét a szobájából a gép elől. Ezt mi nyilván nem hagyjuk, ebből feszkó van.

Én nem akarom teljesen eltiltani a géptől, mert kreatív dologgal foglalkozik (ki tudja, lehet, hogy filmrendezői vénája van, van a családban több, művészetekkel foglalkozó ember). Lehet, hogy ez az Ő jövője, de rossz érzésem van, hogy ennyire leköti minden gondolatát.

Mit gondoltok? Tanácsok, tippek? Változtassunk vagy majd elmúlik, ez is csak egy időszak? Köszi