A játszótéren egy agresszív gyerek nekirontott a kislányomnak, és véresre marta az arcát, szemét. Hogyan kezeljem?

Èn szóltam volna az anyának az tuti.

De ne aggódj lesz még ilyen a lányod èletèben.... sajnos.... au ilyen incidensek teszik majd szemfülesè

"Nagyon megijedt szegény, és én is.."

Eddig a mondatig bírtam.

Az én gyerekemmel történne ilyen, ott lenne ...... a homokozóban a szüleivel együtt.

Az ilyeneket még melegében ki kell vonni a társadalomból. Mit fog csinálni 15 év múlva? Leszúr valakit a közterületen pl...

Milyen szülő vagy te!?

1!

Más gyerekét nem cibáljuk meg, sőt, az anyját sem. Ha megteszed, rosszabb vagy, mint a kisgyerek. Ekkorák között előfordul, hogy kárt tesznek egymásban és arra nem az a megoldás, hogy az egyik felnőtt agresszívan reagál. A saját gyereket még kell nyugtatni, a másiknak elmondani, hogy ilyet nem szabad csinálni és utána max a masik szulovel beszelni, de azt se támadva. Ahogy a kerdezo nem tudott idejében -közbe lepni, úgy a másik szülő se...

Az a durva, hogy az anyja sehol nem volt illetve később sem ment oda bocsánatot kérni vagy segíteni valamit. Meg hogy volt akkora körme a gyereknek, hogy tudott karmolni.

Egy totyogósról beszélünk, talán beszélni sem tud.

Az én gyerekem életében először tapasztalt agressziót, valaki megharapta. Utána amikor félrenyomták a csúszdánál, ő is harapott, onnantól sokat, pont ekkora korban. Beszoktatás volt, láttam az egészet, szaladtam, a pedagógus meg alig reagált, mert ez megszokott.

Biztos sokkolta, ha nem tapasztalt korábban ilyet, az enyém is durván kiakadt és sírt, majd félt a gyerektől(első bölcsis beszoktatós nap) Onnantól csak úgy ragadt rá az agresszió minden formája, elsőre eltanulta.

Szerintem ilyen piciket nem szabadna senkinek sem egyedül hagyni, errefelé játszón az anyukák mennek velük a magaslatra(mellette), mert lassúak, feltartják a sort, meg nem tudni, hogy fognak reagálni. Az ő anyja gondolom kevésbé figyelt rá, mint te, de te sem eléggé.

Kiszedem a gyerekem onnan, ha még karmolja, félrenyomom a kezét, jó hangosan szólok, hogy "hagyd abba, nem szabad ilyet csinálni, ez fáj neki" kiveszem a gyerekem és körbenézek, melyik lehet az anyja, már csak azért is, hogy el tudja neki mondani 50ezredszer, hogy ilyet nem csinálunk és a gyerekem halljon valami együttérzést is, esetleg bocsánatkérést, de mivel csak 2,5 éves, ezért max simogatni szoktak ilyenkor.

Nem ringatnám magam abban a hitben, hogy a gyerekem semmit sem csinált, ha a másik fiú volt, véletlen megnyomhatta/rughatta/rákönyökölt a fütyijére, simán nem csúszott le sokáig, véletlen rálépett az ujjára, nem tudni, azt viszont igen, hogy a másik túlreagálta, de csak 2,5 éves. Ebben a korban szrt sem ér a nevelés, a rossz viselkedésminta rögzül, na meg a gyerekeknek van eszük, ki tudnak találni olyat, amit korábban nem láttak, biztosan anyuka sem karmolja otthon a gyerekét, ha mérges, tehát nem az ő hibája.

Viszont a viselkedését mindenképp tudnia kell az anyjának is, meg a gyerekednek is jó, ha érzi, hogy a másik totyogós nem vadállat, hanem csak gyerek, képes együttérezni(az enyém folyton elbőgte magát és simogatta azt, akit bántott) illetve, hogy képes vele utána együtt játszani/egy helyen lenni úgy, mint előtte(természetesen szoros felügyelettel, ahogy azt az elején kellett volna). Csak így dolgozza fel a traumát.

Nálunk ilyen nem volt, mert a harapós kislány csak látogatóba jött a bölcsibe..

Van a patikában hámosító kenőcs, azzal gyorsan gyógyul és nem marad helye a sérüléseknek, a neogranormon is ilyen, csak kevésbé jó minőségű.